Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Krizsán Sándor: Adalékok a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Részvénytársaság (BURV) személyközlekedésének történetéhez (1896-1914)

Krizsán Sándor: Adalékok a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Részvénytársaság (BURV) személyközlekedésének történetéhez (1896-1914) Bevezető A 19-20. század fordulóján a Budapest körüli települések fejlődésében fontos szerepe volt a közúti vagy helyi érdekű vasutak megjelenésének és elterjedésének. Pest északi szomszédjai, Rákospalota és Újpest is ezen az úton jártak, e községek 1896tól három közúti vasúttal is rendelkeztek, amelyek segítségével a fővárossal köldökzsinór-kapcsolatot tarthattak fenn. A „rangidős" Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT)

1 1866 óta üzemeltetett lóvasutat a pesti Széna (ma: Kálvin) tér és Újpest között (a mai vasúti híd melletti végpontjáig). Innen kiindulva a helyi forgalmat kis részben 1868-tól ugyanezen társaság, nagyobb részben pedig 1872-től az Újpest-Rákospalotai Lóvonatú Vaspálya Társaság - 1877-től gróf Károlyi Sándor fóti földbirtokos, 1894-től pedig a Budapestvidéki Közúti Vasút Rt. (BVKV) - tulajdonában álló lóvasútja biztosította. A rendszeressé váló helyi és főképp helyközi közlekedés hatására Rákospalota zömében mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakossága 1869 és 1890 között 3458-főről 6264re, azaz közel kétszeresére, míg a nagy részben kis- és nagyipari munkásoknak otthont adó Újpest lélekszáma 1870 és 1890 között 6722-ről 23 521-re, mintegy három és félszeresére emelkedett.

2 1 1865-ös megalakulásától 1878-ig Pesti Közúti Vaspálya Társaság néven működött. 2 Dr. Ugró Gyula: Újpest 1831-1930. Magyar városok monográfiája XI. Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, Bp., 1932. 170. o.; Marót Miklós: RákospalotaPestújhely demográfiai és társadalmi tagozódása. In: Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből. Szerk.: Dr. Czoma László. XV. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága, Bp., 1974. 155. o. Az elavulttá váló Váci úti egyvágányos lóvasút mellett egy vállalkozói kör új és modernebb közlekedési alternatívát kívánt teremteni. Almuk 1896-ra vált valóra, amikor már a Budapest-ÚjpestRákospalotai Villamos Közúti Vasút Részvénytársaság (BURV)

3 égisze alatt indult meg és gyarapodott villamosvasútjuk. Az új BURV és a villamosítás alatt álló BKVT - vele a leányvállalataként működő, szintén villamos üzeművé átépülő BVKV - közötti utasokért vívott „harc" a tőkeerős BKVT győzelmével végződött, amely a századfordulóig bekebelezte a BURV részvényeinek nagy részét. Ezt követően a 20. század első másfél évtizedében a BKVT fővárosi villamosvasúti hálózatába integrált, ám formailag mégis különálló társaság már „egyenes úton járt". Üzeme azonban nem csupán személyszállításban merült ki, jelentékeny szerephez jutott Újpest ipari vállalatai, valamint a települést körülvevő vasútvonalak és a Duna-parti hajókikötő közötti áruforgalom lebonyolításában. JelentanulmányaBURV személyközlekedésének történetéről eddig publikált munkákon túlnyúló információkkal kívánja az olvasót megismertetni - a teljesség igénye nélkül. írásunkban vázoljuk a villamosvasút kialakulásának folyamatát, áttekintjük vonalainak építését és a rajtuk szervezett forgalmi viszonylatokat, illetőleg pillantást 3 Újpest nevét a társaság korai hivatalos elnevezésében, illetőleg a járműveken feltűntetett „BURV" cégjelzésben így, rövid „u"-val használták, a rövidítéseknél e formát alkalmazzuk. 128