Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Krizsán Sándor: Adalékok a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Részvénytársaság (BURV) személyközlekedésének történetéhez (1896-1914)

vetünk műszaki hátterére, valamint utasforgalma számára nélkülözhetetlen járműveire is.

4 Az előzményektől az első vonal átadásáig Mint bevezetőnkben utaltunk rá, a Budapest fővárossal összeköttetést teremtő Váci úti lóvasútközlekedés a hatvanas-hetvenes évek technikai színvonalán állt a kilencvenes évek első feléig. Kitérős rendszerű egyvágányos lóvasútüzem működött, a kitérőknél töltött 5-10 perces várakozási idő és a kocsik lassú tempója miatt több mint egy órán keresztül tartott az út Újpest és a Nyugati pályaudvar között. Aki ezt el kívánta kerülni, Újpestről csak a kora tavasztól késő őszig óránként induló hajójárattal, Rákospalotáról pedig Palota (1894-től Palota-Újpest, 1907-től Rákospalota-Újpest) állomástól vasúttal utazhatott. Többen viszont mégis inkább a körülményesebb, ám olcsóbb átszállásos lóvonatozást választották. Többféle terv született a helyközi közlekedés fejlesztésére, melyek egyike új közúti vasútvonal építését nevezte megoldásnak. Az első híradás a budapesti Városliget és Újpest között létesítendő vonalról 1884 novemberében jelent meg, 1885 elején pedig tudható volt, hogy előmunkálataira egy újpesti mérnök, Halász István kapott engedélyt a közmunka és közlekedésügyi minisztertől. 1886 márciusában már gőzüzemű vasút tervéről cikkeztek a rákospalotai piac (mai Hubay Jenő tér) és a budapesti Andrássy út vége (Hősök tere) közötti útvonal vázolásával.

5 Nagyjából ebben az időben bővülhetett ki az engedélyesek köre, Halász István mellett többek között Bodendorfer Mihály vállalkozó is szerepet kapott az elgondolás megvalósításában. Ezt követően Bodendorfer A. 4 A BURV történetére Id.: Medveczky Ágnes: A Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamosvasút Rt. (BURV) In: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada, I. köt. A reformkortól 1919-ig. Szerk.: Bencze Géza Koroknai Ákos - Sudár Kornélia - Szekeres József. Budapesti Közlekedési Vállalat, Bp., 1987. (továbbiakban: FTME) 185-187. o., és uö.: A villamosvontatás győzelme. Uo. 222-249. o. 5 Újpest és Vidéke, 1884. november 27., 1885. január 14., 1886. március 7.; Újpest, 1885. január 25. M. és érdektársai néven 1887-ben kértek a Magyar Királyi Államvasutak (MÁV) Józsefvárosi pályaudvarától Angyalföldön keresztül Újpestre - még lóvasúti - vonalra engedélyt.

6 1888-ban már gőzvasutat akartak építeni, érintve a budapesti Hermina utat. Ám a közmunka és közlekedésügyi miniszter, valamint Budapest főváros közgyűlése is szót emelt az út használata ellen, mondván, a Hermina úti közúti vasútra a BKVT-nek 1868 óta volt előmunkálati engedélye, illetve nem engedhetik, hogy gőzüzemű vasút haladjon keresztül a Városligeten.

7 A fővárosi közgyűlés 1890. június 4-én tárgyalta újra Bodendorfer A. M. és érdektársai - feltehetőleg módosított - beadványát, melyhez ekkor már hozzájárult,

8 részleteinek tisztázására december l-jén tartottak helyszíni szemlét. Bodendorferék vasútjukat a BKVT által időközben az István és Hermina út találkozásáig megépített lóvasút végpontjától a (mai Vidámpark területét egykor átszelő) Hermina úton át vezették volna, alul- vagy felüljárón keresztezve a MÁV ceglédi és marcheggi vonalait. A vállalkozás konkurenciájának tekinthető BKVT képviselői az átszállóforgalomról nem kívánták egyezkedni Bodendorferékkel, a MÁV megbízottai pedig a körvasúti vágányok szintbeli keresztezése helyett alul- vagy felüljáró építését szorgalmazták. Az engedélykérők végül arra jutottak, hogy a külön szinten vezetett átjáró magas költségei miatt a Hermina úti szakasz tervét feladják, s az eredetileg szárnyvonalként beütemezett Váci és Hungária utak közötti Lehel utcai részt kivitelezik.

9 Az engedélyesek ismét módosított és részben újonnan kidolgozott - immár villamosvasútként 6 Hogy mikortól dőlt el véglegesen a ló- vagy gőzüzem kérdése, további kutatások tárgyát képezi. Közigazgatási bejárási jegyzőkönyv, (továbbiakban KBJ) 1893. július 10. In: Budapest székesfőváros közlekedésügyére vonatkozó okmányok gyűjteménye. II. kötet. Budapest Székesfőváros, Bp., 1901. (továbbiakban: BSzKOGy 11. k.) 621. o. 7 Budapest (székes-)főváros közgyűlése (továbbiakban: Bp. kgy.), 1888. október 12., 892. sz. 8 Bp. kgy., 1890. június 4., 556. sz. In: BSzKOGy II. k. 609. o. 9 KBJ, 1890. december 1. In: uo. 610-616. o. 129