Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)
Dr. Krámli Mihály PhD: Adatoka Magyar Királyi Folyam - és Tengerhajózási Részvénytársaság 1932. évi szanálásához
Dr. Krámli Mihály PhD: Adatok a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság 1932. évi szanálásához A világot és benne Európát jelenleg sújtó gazdasági válság közepette különösen aktuális visszatekinteni, hogy az előző nagy válság idején miként és hogyan próbálták meg rendezni egy nehéz gazdasági helyzetben lévő, komoly adósságokat felhalmozott közlekedési vállalat helyzetét. E cél által vezérelve adjuk közre jelen írás mellékletében a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. (MFTR) 1932. évi szanálásának előkészítésével kapcsolatos dokumentumokat. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. 1895-ben az 1894. évi XXXVI. tc. alapján 20 millió korona alaptőkével alakult. Az újonnan létrejött társaság hajóparkjának magvát a Magyar Királyi Államvasutak hajóparkja képezte. Az OsztrákMagyar Monarchia belvízi hajózását korábban az 1829-ben alapított k. k. Erste Privilegierte DonauDampfschiffahrt Gesellschaft (DDSG, magyar formában Duna-gözhajózási Társaság, DGT) uralta. A DGT magyar érdekeket sértő tarifapolitikája miatt Magyarországon komoly ellenszenv élt az osztrák társasággal szemben. Az 1880-as években a magyar kormányzat megpróbálta elérni, hogy a társaság tegye át Budapestre a székhelyét, így magyar lobogó és befolyás alá kerüljön. Tárgyalások is folytak ebben az ügyben, de a DGT a megegyezés előtt visszalépett. A magyar állam ekkor a DGT-vel versenyző vállalat létrehozására szánta el magát: 1888-ban létrehozták a MÁV Hajózási Vállalatot. 1 Ennek bázisán jött létre 1895ben a MFTR. A MÁV hajózást elsősorban azzal a célzattal alapították, hogy az Államvasút vasúthálózatát kiegészítő, magyar közgazdasági érdekeket szol1 Frisnyák Zsuzsa: Magyarország Európa közlekedési térszerkezetében a 19. század végén. In: A Közlekedési Múzeum évkönyve XIV. 2003-2004. Budapest, 2005. 134. o. gáló hajózási vállalat jöjjön létre, mellyel a magyar díjszabási politika az ország határain túl is érvényesíthető legyen. Alapításakor lényegében ugyanezt a szerepet szánták az új társaságnak, a MFTR-nek is. A társaság működésének súlypontja a kezdeti szándék szerint a tömegáru és a külföldi forgalomra esett. A társaságnak hamarosan mégis többet kellett teljesítenie, mint amennyit az 1894. évi XXXVI. tc-be iktatott szerződés alapján, az évi 800 000 korona államsegélyért cserében elvállalt. Az eredeti elképzelés, hogy ahajózási vállalat a MÁV hálózatát oly módon egészítse ki, hogy a szállítmányokat a vasúttól az ország határán vegye át, már kezdetben sem működött. Az olcsóbb vízi fuvardíj miatt ugyanis a szállítatók már a hozzájuk lehető legközelebb eső ponton hajóra rakatták árujukat. A MFTR 1904-ben jelentősen bővítette üzletkörét a liszt és darabáru forgalom felvételével Budapest és Bécs között, 1911-ben a darabáruforgalmat kiterjesztette Regensburgtól Galacig. A magyar folyamhajózás fejlesztése - jelentős állami támogatással - az osztrák tarifapolitika miatt is szükséges volt. A fontosabb magánvasutak államosításával az osztrák kormány a vasúti tarifapolitika irányításának birtokába jutott, s mivel nyugat felé szárazföldi út csak Ausztrián keresztül vezetett, így a magyar áruk exportja ezen az útirányon megdrágult. Az osztrák kormány a Dunán is igyekezett kedvezőbb helyzetbejuttatni az osztrák áruk keletre történő exportját. Az osztrák kormány megállapodást kötött a DGT-vel, illetve felvásárolta a román folyamhajózással együttműködésben lévő Délnémet Duna-gőzhajózási Társaság (DDGT) részvényeit. Az egyéb parti államok is hajóparkjuk fejlesztésébe kezdek, így a Dunán kiéleződött a verseny a különböző társaságok között. Az élesedő verseny ellenére a Monarchia 115
