Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Látogatók és műszaki múzeumok - Jeszenszky Sándor: Látogatói kísérletek műszaki múzeumokban – Esettanulmány egy száz évvel ezelőtti múzeumi röntgen-kísérlet rekonstruálásáról

22. kép: A Magyar Elektrotechnikai Múzeumban készített kísérleti berendezés Az első lépés a legalkalmasabb szikrainduktor kiválasztása volt. A választás az 1908-as Reiniger, Gebbert, Schall induktorhoz leginkább hasonlító, ugyancsak R.G.S. gyártmányú, 1912-ben készült induktorra esett. Bár az eredeti kísérlet induktorának 30 cm-es szikrahosszához képest a kiválasztott darab névleges szikrahossza csak 18 cm, eltérés a szekunder tekercs menetszámában van, az energiatároló képességet meghatározó primer tekercse és vasmagja közel azonos. Higanyos megszakító és nagyteljesítményű egyenáramú tápegység megépítése lehetséges lett volna, de célszerűbbnek látszott a kondenzátoros energia-tárolás és az induktor impulzus-transzformátorként való üzemeltetése. Mellette szólt a nagyáramú egyenirányító elmaradása és az is, hogy nincs szükség mérgező és a környezetszennyezés veszélyét magában hordozó higanyra. Az impulzus kapcsolásához nem kell bonyolult, zsinórral működtetett mechanikai szerkezet, hanem egy nyomógomb elegendő. Meg kellett vizsgálni, hogy az induktort megszakításos üzem helyett kondenzátor kisütéssel működtetve, mekkora kapacitással lehet ugyanakkora energiát tárolni, mint a készülék saját induktivitásával. Megmérve a primer induktivitást, az 0,035 henrynek adódott. A becsült 40 A-rei számolva a tárolt energia: E = 1/2xLI

2 = 28 joule Kondenzátoros energiatárolással, 535 V töltőfeszültséggel, 200 mikrofarad kapacitással hasonló értéket kapunk. (535 V a hálózat 380 V vonali feszültségének csúcsértéke, erre a feszültségre tölti a kondenzátort egy egyszerű egyenirányító dióda.) Az energia: E = 1/2xCU

2 = 28,6 joule