Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Látogatók és műszaki múzeumok - Jeszenszky Sándor: Látogatói kísérletek műszaki múzeumokban – Esettanulmány egy száz évvel ezelőtti múzeumi röntgen-kísérlet rekonstruálásáról

Az induktor 3 résztekercsre osztott primer tekercse lehetővé teszi a résztekercsek párhuzamos átkapcsolásával (Walter kapcsolás), hogy kondenzátoros üzemben ugyanakkora legyen a szekunder tekercs csúcsfeszültsége, azaz a szikrahossz, mint az eredeti megszakítós üzemmódban. (100 évvel ezelőtt egyéb műszer hiányában a nagyfeszültséget az elérhető legnagyobb szikrahosszal mérték, sőt a feszültséget nem is kilovoltban, hanem centiméterben adták meg!) Végeredményben a kétféle üzemmód ugyanazt az eredményt adja, de a kondenzátoros megoldás sokkal egyszerűbb, ezért ezt választottuk. RöNTGENnek nem volt ilyen választási lehetősége, mert akkoriban nem léteztek kisméretű és olcsó, 200 mikrofarados kondenzátorok, a 110 V-os hálózati egyenfeszültség átalakítása 500 V-ra pedig bonyolult és költséges motor-generátor gépcsoportot igényelt volna. A kísérlethez kis, iskolai demonstrációs célra készített röntgencsövet használtunk. Ilyen csöveket még ma is lehet találni iskolai fizikaszertárakban. A 20. század elején német taneszközgyártóktól importálták, főleg a türingiai Rudolf PreBler üvegfúvó üzeméből, és a budapesti Calderoni cég árusította. Az 1930-as években a Philips magyarországi leányvállalata, a Vatea rádiócsőgyár is felvette gyártmányai közé, majd az államosítás után Adócsőgyár név alatt egészen az 1960-as évekig gyártotta. A gyártás az egyre szigorodó sugárvédelmi előírások miatt szűnt meg, amelyek megtiltották a védőberendezés nélküli röntgen kísérleteket. Ez a tiltás viszont megóvta a szertárakban maradt, még használható darabokat. Berendezésünkben a röntgencsövet ugyanúgy sugárvédő fal választja el a dózismérőtől, mint az eredeti kísérletben, de itt nem csak egy védőfal van, hanem mind a röntgencső, mind a dózismérő teljesen körül van véve sugárvédő burkolattal. A burkolat két részre osztott doboz, amelynek alaplapját, oldalait és fedelét ólom- és ólomgumi lemezek borítják. A láthatóság érdekében az elő- és hátlapok ólomüvegből vannak. A doboz minden irányban 2 mm ólom-egyenértékű sugárvédelemmel rendelkezik. A legkritikusabb az ólomüveg lapok ólom-egyenértéke, ezért olyan lapokat építettünk be, amelyek eredetileg régi röntgengépek átvilágító ernyőinek sugárvédő üvegei voltak. Ezeket a gyártó szigorú ellenőrzés után szállította és ólom-egyenértékét az üvegbe gravírozta. Az összeépítés után fluoreszkáló ernyővel és dózismérővel is ellenőriztük a burkolatot. A sugárvédő doboz részét képezi a szűrőket hordozó forgótárcsa. Bár mechanizmusa eltér az eredetiétől, ugyanúgy nyomógombbal fordítható el, 1/5 fordulatonként váltva a szűrőket. Alaphelyzetében nincs szűrő, majd 2 mm-es nátronüveg, 2 mm-es alumínium, 0,2 mm-es vas, végül 2 mm-es ólomlemez kerül a nyílás elé.