Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Laufer Gábor: A computerek és én

1. Valami egyszerűvel akartam kezdeni, hogy ne riassza el a játékost, aki először hozzákezd. Úgyhogy a program egy találomszerű 21 számjegyet a képernyőre vitt, néhány másodperc után eltüntetett és a játékosnak erre emlékezni kellett és beírni. Ha sikerült, a program egy-egy számjeggyel hosszabb számot írt ki. És még hosszabbat és még hosszabbat, amíg a játékos nem tévesztette el. Még ma sem tudom, hogy hibának lett volna-e nyilvánítva: a leghosszabb lehetséges szám 19 számjeggyel rendelkezett. Mindenesetre soha senki nem panaszkodott, hogy a program végére ért és nem kapott egy 20 számjegyű számot... 2. Az egyszerű kezdés után azonnal problémába ütköztem. Igen, tíz különböző in­tellektuális feladatot akarok csinálni, de úgy, hogy egyik se hasonlítson a másik­ra. Legalább egy hetet vitatkoztam önmagammal, hogy zenére, hangjegyekre emlékezni vajon intellektuális feladat-e vagy sem. A „v/fáf azzal döntöttem el, hogy kultúra-szerető emberek a zenéhez is vonzódnak. Tehát jöhet! A program először lejátszott (kétszer) 7 találomszerű hangjegyet (juj, de hamisnak tűnt néha!), aztán elkezdett egy hosszú, találomszerű hangjegysorozatot játsza­ni, amiben valahol el volt rejtve a játékos „saját" 7 hangjegye, pont abban a sorrendben, ahogy az először ki volt játszva. Ezt kellett a játékosnak észre­venni és megnyomni egy gombot. A saccolás büntetve volt minusz pontokkal. Szintén lehetett választani, hogy lássa is a hangjegyeket (vizuális memória) ­vagy csak hallja, ahol az utóbbi dupla pontszámra vezetett siker esetén. 3. A harmadiknak van egy érdekes története. Az első két játék után úgy éreztem, hogy kifogytam az ötletekből, pedig még nyolc másikat terveztem írni. Akkor már a Rubik kocka ismert volt. 22 Őszintén elismerem, hogy onnan "loptam" az ötletet, illetve az jutatta eszembe. Kilenc óramutató a képernyőn (3x3), amik találomszerű pozícióban jelentek meg. Azokat kellett a játékosnak 12 órás pozí­cióba juttatni. De nem lehetett a mutatókat egyenként állítani, hanem csak kü­lönböző csoport-kombinációban (tehát mondjuk a 4-es számjegy lenyomása az ahhoz tartozó sort 1 2 3 4 5 6 7 8 9 az 1,4,7-es óramutatókat 90 fokkal, az óramutatóval megegyező irányba forgat­ta. A sarkokon lévő számok (mondjuk a 3-as) az azt érintő 2,3,5,6 -os mutatókat forgatták. És így tovább. Persze mint mindegyik feladat a tízből, ez is időre ment. Minél több mutató állt be 12 órára, annál több pontot kapott a játékos, mind a 9 mutatóért kiemelkedő pontszámot. Mi az érdekes a történetben? Az, hogy én elismerem, hogy az ötlet a Rubik koc­kától származott. Ugyanakkor, az én játékom megjelenése után rövidesen megjelent a Rubik Clock nevű játék a boltokban, ami alapjában pontosan ugyanez volt egy kis mű­anyag bizgentyű formájában. Rubik látta volna az én programomat - és arról ju­tott volna eszébe a Rubic Clock? Nem hiszem. De a hasonlóság (majdnem azonosság) tagadhatatlan. Én kapom az ötletet Rubiktól, de Rubik ugyanakkor előáll ugyanazzal az ötlettel? Ebből csak egyetlen logikus következtetést tud­tam levonni: a magyarok hasonlóan gondolkodnak (:-) 23 .

Next

/
Oldalképek
Tartalom