Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)
Tanulmányok - Tóth Endre–Képes Gábor: Kiemelkedő műtárgycsoportok az Országos Műszaki Múzeum matematikatörténeti és számítástechnika-történeti gyűjteményéből
válogatni, amelyek a számítástechnika alkalmazott területeire kalauzolnak minket. Büszkeségeink között még papírrégiségek is előfordulnak. Valóban, például az informatikában használatos különféle kártyák játszi könnyűvé teszik a sokszor hosszadalmas, nehézkes nyilvántartási munkát. Az eszközök kifejlesztésére, a gépesítésre, automatizálásra fordított szellemi energia sokszorosan megtérült akkor, amikor elkészültek olyan eszközök, gépek, amelyek egy része a különféle adatokat kódolt formában lyukkártyára rögzítette, és a gépek másik csoportja, a - szintén lyukkártyákkal vezérelt (programozott) - feldolgozógépek, amelyek már automatikusan végezték az "előírt" feladatokat, majd az eredményeket olvasható formában állították vissza. Már 1859-ben Charles Babbage (1782-1871) készített ún. analitikus számolóművet a négy alapművelet elvégzésére, amelynek vezérlését lyukkártyalánccal biztosította. Hasonló kártyákon tárolta a számszerű adatokat is. Hermann Hollerith (1860-1929), az Amerikai Statisztikai Hivatal igazgatója 1889-ben kapott szabadalmat a népességi statisztikák táblázatba foglalására alkalmas gépére. Adathordozóként egy később általánosan elterjedt 80 oszlopos lyukkártyát használt, amelyet először 1890-ben az USA 11. népszámlálási adatainak feldolgozására használtak. Az Országos Műszaki Múzeum raktárában van egy 1924-ben, az Amerikai Egyesült Államokban, a Remington Power Accounting Corp. által készített lyukkártya-lyukasztó gép és egy lyukkártya-szortírozó gép. Mindkét gép a Magyar Posta Gépi Adatfeldolgozó Üzemében működött az 1950-es években. Itt készítettek a feldolgozásaikhoz 45 számoszlopos lyukkártyákat, amelyekből néhány maradt mutatóban a fenti gépekhez. Jellegzetességük, hogy itt még valóban kör alakú a lyukasztás. Később az USA-ban (és a világon) a lyukkártyás berendezések fejlesztésének irányait az IBM (International Business Machines) határozta meg. Kifejlesztésre kerültek a rendező gépek után olyanok, melyek a szorzás műveletét végezték és a táblázok, vagy ahogy később nevezték, az alfanumerikus sornyomtatók. Ezen gépekhez tartozó lyukasztóegység már olyan "lyukakat" perforált, melyeknek alakja függőlegesen álló téglalap. A "lyuk" szélessége olyan, hogy azonos kártyaméret mellett 80 oszlopon rögzíthetők adatok. Gyűjteményünkben van egy IBM 1130-as típusú számítógép, hozzá egy 1442-es lyukkártyaegység. Az 1132-es sornyomtat&ja\ kiegészített konfigurációhoz tartozik egy teljes számítógépes rendszerhez rögzített kártyacsomag. A műszaki muzeális értékek között találhatjuk már a lyukkártyák egy másik fajtáját, a szegélylyukkártyákat., a válogatóeszközzel együtt. A tartósan azonos jellemzőkkel rendelkező, nyilvántartásba felvett tárgyak (vagy más elemek) bizonyos ismérvek szerinti gyors és olcsó kiválogatását teszi lehetővé. A szegélylyukkártya szélek bizonyos pozícióihoz meghatározott fogalmak, kódok tartoznak. Az egyes pozíciónkénti kivágás (kicsípés) fejezi ki a jelölendő tulajdonságot. Ellentétes tulajdonság jelölésére nem készült kivágás. A kiválasztást egy, mondjuk 1970-ben a fenti nyilvántartó eszközzel felszerelt irodában úgy végezték, hogy egy bizonyos ismérv (szempont) szerinti megfelelő pozícióban fémtűi szúrtak át a kártyacsomagon és így azt átfordították. A kiválasztandó jellemzőkkel rendelkező kártyák a fémtűn nem akadnak fenn a kivágás miatt, így máris a keresett azonosítókhoz jutott a nyilvántartással foglalkozó személy.
