Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)
Tanulmányok - Tóth Endre–Képes Gábor: Kiemelkedő műtárgycsoportok az Országos Műszaki Múzeum matematikatörténeti és számítástechnika-történeti gyűjteményéből
A lyukkártyáknak egy másik csoportját is megtaláljuk a múzeumi raktár polcain. A fénylyukkártyákra és az ezekhez tartozó átvilágító-leolvasó lámpára utalunk. Ezt is olyan helyen használták, ahol sok adat (információ) komplex nyilvántartása és az ezek közötti keresés volt a feladat, de csak ott, ahol még a számítógép beszerzésére nem volt mód az 1970-es évek elején. Itt az adatrögzítés lényege: minden egyes fénylyukkártyán lyukasztásra került a nyilvántartott egység sorszáma. A kiválasztási (keresési) szempontokat mindig a kártya felső üres mezejébe írták természetes írással (kézzel vagy írógéppel). 1 kártyán 1 keresési szempont szerepelt. Átvilágítva a világító fénypont pozíciója megadja a keresett egység sorszámát. Ezután már, rendezett tárolást feltételezve könnyen elérhető az eredeti nyilvántartott egység vagy ennek nyilvántartó lapja. Többszempontú keresés esetén több kártyát világítunk át egyszerre. Afénypont ilyenkor csak ott jelenik meg, ahol a nyilvántartott egység valamennyi szempontnak megfelel. Másfajta keresést kell alkalmazni az ún. gépnyilvántartó és -kereső rendszerben. Például villamos erőgépek teljesítmény szerinti megoszlását vizsgáljuk telephelyek szerinti bontásban. Az egyes telephelyeken raktározott gépek sorszámait lyukasztjuk ki telephelyenként 1 kártyára. A másikfajta kártyán 1 bizonyos teljesítménnyel bíró gépek sorszámait kell kilyukasztani. Kereséskor a különféle teljesítményeknek megfelelő fénylyukkártyákat válogatva helyezzük a telephelyeknek megfelelő fénylyukkártyákra, páronként átvilágítjuk és leolvassuk a keresett egységek sorszámát, vagy csak darabszámát, ha az elegendő. Nálunk elsőként 1968-ban az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ (OMKDK) foglalkozott fénylyukkártyák előállításával, a feldolgozás eszközeinek (átvilágító lámpáknak) forgalmazásával és a szervezési munkák elvégzésével, utóbbival akkor, ha a különféle nyilvántartásokkal foglalkozó szervezetek ezt is megrendelték. De térjünk vissza a mennyiségi feladatok problematikájához! Magyar származású tudós, Neumann János (1903-1957) volt az, aki kidolgozta a programvezérlésű számítógépek működésének máig is örök elvét, majd vezetésével 1946-ban elkészült a Princetoni Egyetem Felsőfokú Tanulmányok Intézetének gépe, az IAS gép 8 . Ezen elvek alapján készült a világ első tárolt programú számítógépe is Angliában, 1946-ban. A neve EDSAC volt, a Cambridgei Egyetemen tervezték. Később Franciaországban, Svájcban, az NSZK-ban készültek gépek. Hollandiában pedig nagyjelentőségű volt Kozma László (1902-1983) akadémikus professzor tevékenysége. 1938-ban az Antwerpeni Bell Telephoné cégnél megépítette első számológépét. 20 évvel később elkészült a MESZ l-nek nevezett (MűszakiEgyetem Számológépe -1.) relés számítógépe. Az oktatási céllal készült gép volt az első hazai tervezésű és építésű programozható digitális számítógép. Sajnos Neumann János munkásságából nem rendelkezünk relikviákkal - bár minden későbbi digitális számítógépünk Neumann-elvű gép! -, de Kozma professzor Neumann halála után bemutatott, de sok szempontból még archaikus, „nulladik generációs" gépével igen. Kozma professzor számítógépének vezérlőasztalát egy fémvázas iskolai tanulóasztalból alakította ki. A vezérlőasztal tartalmazza a billentyűzetet, a
