Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)
Tanulmányok - Tóth Endre–Képes Gábor: Kiemelkedő műtárgycsoportok az Országos Műszaki Múzeum matematikatörténeti és számítástechnika-történeti gyűjteményéből
Szükség volt a számolási eszköznek egy gépesített változatára. Ebbe az irányba az első lépést az angol John A/ap/'er(1550-1617) matematikus tette meg, aki kidolgozta a logaritmusrendszeiX. Segítségével a szorzás összeadássá, az osztás kivonássá, a hatványozás szorzássá, a gyökvonás osztássá egyszerűsödött (1614). Számolóeszköze 1617-ben készült. (A Napier-féle számolóeszköz makettje, az OMM Restaurátor-műhely alkotása, szintén 1989-ben készült.) A tizenhetedik századtól, Pascal, Leibnizés Schickard munkásságától egészen az 1970-es évekig sok mechanikus számológép készült. Ezek leghíresebb példányai a svéd Odhner cég gyártmányai voltak. Gyűjteményünk egyik szép darabja az egyetlen, a történelmi Magyarország területén gyártott, nagy sikerű mechanikus számológép, a Procento. A „PROCENTO" Magyar Számológép- és írógépgyár 300.000 korona tőkével alakult 1911 -ben, s ez a kassai cég szerelte össze és értékesítette ezt a Thomas bordáshengeres típusú, a kereskedelemben jól használható gépet, amely húzókaros beállítású és 7 helyiértékű szám betáplálására alkalmas. A Procento, mivel százalék számítására is képes volt, a bankok és vállalatok kedvelt eszköze lett - több mint kilenc évtizeddel ezelőtt 7 . Az asztali számológépek azonban funkciójuk és áruk alapján sem terjedhettek el az élet minden területén. Egyszerű kézi összeadó szerkezetek építése, tervezése még az 1960-as évek emberének fantáziáját is izgatta. Ezekben az években valódi számítógéppel még csak igen kevesen találkozhattak hazánkban. Az irodákban, hivatalokban megszokott látvány volt már az írógép, a mechanikus, sőt az elektromechanikus számológép is, de a mérnökök munkájuk során még többnyire logarlécet használtak. Mindössze tíz évvel az első elektronikus zsebszámológépek elterjedése előtt, 1963 körül készítette Vörösváry László Addior nevű egyszerű kézi összeadógépét. A szürke és zöld, hőre lágyuló műanyagból összeállított, könyvelési célra szánt, tenyérnyi kis eszköz működési elve régi, a XIX. század elejéről (sic!) való (a használatos típusok általában fogaslécesek, két műveletre alkalmasak). A tárgyat feldolgozó Karlovits Károly sommásan így értékeli a tárgyat: „Rendszertani kuriózum és példa arra, hogy mit nem kell feltalálni". Nos, egy múzeumnak a technikai fejlődésre nagy hatást gyakorló találmányok mellett az ilyen csodabogarak felkutatása is kellemes feladata. Olcsó, hiánypótló terméknek kívánta a tervező felhasználni, szabadalmi bejelentést nem írt róla, de gyártásra felszerszámozta, fröccsszerszám is készült hozzá. Kiegészítő tartozéka 1 db egyszerű golyóstollból alakított „Stílus". A számítógép világforradalmának hajnalán még érdemes volt olyan szerkezettel bíbelődni, amely anyagától eltekintve minden szempontból megfelelne akár Kölcsey Ferenc egyik tudós kortársának íróasztalán is. Ez nem Vörösváry Lászlót minősíti - nagyon is tiszteletre méltó foglalatosságot választott magának! -, hanem akkori életünket, ami még kevésbé volt „rohanó" és változó, mint az informatika robbanásszerű elterjedése után. Érdemes kitérőt tenni a szorosabb értelemben vett számlálási, számolási és számítási feladatok (innen a számológép és a számítógép szó kettéhasadása, Münnich Antal felvetése nyomán) mellett az informatika felhasználási területeinek szélesebb körére is. Múzeumunk nagy előnye, hogy többféle gyűjtési területet fog össze: egy informatikai kiállításon lehetőségünk van olyan műtárgyakból is
