Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Palló Gábor: Intézményesült emlékezet és tudomány: a természettudományi múzeumokról

1. kép. Ferrante Imperato múzeuma egy 1599-ben készült metszeten. (Forrás: <http://wfscnet.tamu.edu/courses/wfsc421/lecture02/sld022.htm>) Aldrovandi, illetve a 17. századi jezsuita, Athanasius Kircher (1602-1680) a gyűjtés, a megfigyelés, a katalogizálás és a rendszerezés bajnokai voltak.

13 Múzeum és utazás Az összegyűjtött tárgyak köre egyre bővült. Főként a portugál és spanyol hajózás 15. század végén megindult fejlődésével, Bartolomeu, Vasco da Gama, Kolumbusz, Magellan vagy Vespucci hatalmas utazásaival maga a világ látszott tágulni. Az ismeretekben és a kabinetekben korábban nem is hallott, valódi és fantázia alkotta dolgok jelentek meg, amilyen mondjuk a zsiráf, a jegesmedve és a dodo madár, vagy a baziliszkusz. A múzeum alighanem véglegesen és elválaszthatatlanul összenőtt az utazással, a kommunikáció legalapvetőbb formájával. Kialakult a kommunikáció Bruno Latour által leírt ciklikus rendszere: az információ forrását képező új helyszín és a centrumban működő központi székház közötti kétirányú kapcsolat.

14 Feltérképezés, kozmográfia Az Új Világ fokozatos fölfedezése a tárgyak és információk zavarba ejtő sokasodása mellett a tájékozódás új, gyakorlatias módszereihez is elvezetett. A korábban senki által nem látott hegyekről, vizekről, partszakaszokról, széles síkságokról, állatokról, növényekről, emberekről valahogy számot kellett adni. A szélesedő tudás átalakulást hozott a tudás szerveződési módjaiban is. Új életre kelt az évszázadokkal korábban már funkcionált tudásterület, a kozmográfia, amely a 16. és 17. században olyasféle centrális szerepet töltött be, mint később a fizika: minden régebbi és újonnan keletkező tudást ennek kereteibe igyekeztek beilleszteni.

15