Technikatörténeti szemle 26. (2003-04)

Tanulmányok - Palló Gábor: Intézményesült emlékezet és tudomány: a természettudományi múzeumokról

A kozmográfia története visszanyúlik a 2. századra. Klasszikusának Ptolemaioszt tekinti, akit manapság többnyire a geocentrikus világképet megalapozó Almagestc. művéről ismernek, sokkal kevésbé óriási hatású Geográfiájáról. Holott ez utóbbi a térképkészítés igen hatékony, messze mutató geometriai módszerét tartalmazta, mely ironikus módon, bőven túlélte a munka millió tévedést tartalmazó térképeit, nem is beszélve Ptolemaiosz csillagászatáról. Ptolemaiosz leleménye a hosszúsági és szélességi vonalak használata, melyek segítségével minden földrajzi hely számpárok segítségével adható meg. (2. kép) Úgy gondolták, a számpárok (ma koordinátáknak nevezzük őket) elvben olyan matematikai összefüggéseket, analógiákat (például bizonyos számok, mint a négyes, különös ismétlődései) tárhatnak föl, melyek az egész kozmosz alaptörvényeihez vezetnek. 2. kép. Ptolemaiosz térképe Taprobaneról (a mai Sri Lanka görög neve). (Forrás: <http://kataragama.org/research/gateways.htm>) A kozmográfia az univerzális harmónia föltevése alapján álló, matematizált kutatási program volt. Nemcsak a föld és az égbolt föltérképezését célozta, hanem magában foglalta az 'erkölcstudományokat' is, a harmóniák tanát, a zenét, sőt esztétikai konnotációi is voltak, a szépség mint rend meghatározásával. A16. századi John Dee (1527-1608) definíciója szerint a kozmográfia felöleli a csillagászatot, földrajzot, vízrajzot, zenét, mindent, ami a navigációhoz szükséges, és az emberi test betegségeinek, sebeinek gyógyításával is foglalkozik, mely viszont a szépség tökéletesítéséhez tartozott.

16