Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)
Tanulmányok - Bartha Lajos–Holló Szilvia Andrea: Csillagászati és felmérő műszergyártás Magyarországon a 18. századtól a reformkorig
A reformkor műszerészei A 19. sz. elejétől a tudományos és műszaki fejlődés szempontjából kedvező változások kezdődtek a magyarországi közéletben. Az egyik legnagyobb vállalkozás, a Duna és a Tisza szabályozása, és a mocsárvidékek lecsapolása volt, amely jelentősen befolyásolta az agárgazdaság hatékonyságát. Az előkészítő munkákhoz szükséges, nagy számú felmérő eszközt nagyobb részt külföldről hozatták, de a javításokat már hazai műhelyekben végezték. Az egyszerűbb eszközök (irányvonalzók, mérőasztalok, szögkitűzők) egy részét itthoni műhelyek állították elő. De több példa van arra is, hogy bonyolultabb precíziós műszereket is készítettek a magyar finommechanikusok 17 . A 19. sz. során Pest iparosodott a legerőteljesebben, és az ország kereskedelmi központjává vált. Ennek tudható be, hogy a század első felében itt találjuk a legtöbb műszerkészítőt, ül. forgalmazót is, akik jó minőségű eszközöket készítettek vagy hoztak be külföldről. A gazdasági és társadalmi körülmények azonban nem tudtak még tartós fejlődést biztosítani számukra. A fejlődés egyik főakadálya ebben az időben még a céhrendszer volt, amelyet hivatalosan csak 1871-ben szűntettek meg. Esetünkben a céhrendszer nem volt hatékony, de az 1850-es évektől hátráltatott minden új változást. Az Orsz. Műszaki Múzeum egy szép, nagyon precíz kivitelű zsebszintezőt őriz, amelyet Nuss (Nusz) Ferenc Antal mechanikus készített az 1850-es évek elején 4 . A Nusz-család jó példája a céhek és a modern szellemű mesterek szembenállásának. A Nuss (Nusz, Nuß) család neve a Fővárosi Levéltár iratai között az 1850-es években fordul elő először: a bronzöntők céhe megtiltja Johann Nusz számára az ipar folytatását, aki ezért a Helytartótanácshoz fordul panaszával 18 . Nuss Ferenc, mint céhen kívüli egyetemi mechanikus dolgozott. Jedlik Ányos számára több fizikai eszközt készített, a földmérő műszereit pedig a kortársak az akkor már híres bécsi Voigtländer gyártmányai fölé helyezték. Feladatai közé tartozott az egyetemi csillagvizsgáló berendezésének karbantartása is. Gyűjteményeinkben őrzött műszerek cégjelzése más mechanikusok nevét is megörökítették. A Pest-budai Királyi Egyetemen tevékenykedett Steffen István, akinek szépen kivitelezett dioptrás vonalzója jó készségről tanúskodik (Orsz. Műszaki Múzeum 414 ). Néhány vidéki mester neve is felbukkan a korabeli újságok cikkeiben és hirdetéseiben. Valószínűleg Kézsmárkon dolgozott 1840 körül Lang János „Elmés Órás Mester", aki kivitelezője volt Raisz Károly mérnök egy újfajta útmérőjének. Erdélyi gyártmánynak tűnik a Magyar Nemzeti Múzeum egy gyűrű-napórája (univerzális napgyűrű, I. sz. 1986.37) 1 . Sajnos a készítő neve vagy mesterjegye nincs feltüntetve. Az említett, és néhány más mester többnyire csak alkalmanként egyedi darabokat készített. A 19. sz. első felében egyetlen család volt, amelynek műhelye folyamatosan és iparszerűen gyártott finommechanikai eszközöket: a Haurant-család. A pesti Haurant-műhely alapítója külföldről érkezett Magyarországra - ami ebben a
