Technikatörténeti szemle 25. (2001-02)

Tanulmányok - Bartha Lajos–Holló Szilvia Andrea: Csillagászati és felmérő műszergyártás Magyarországon a 18. századtól a reformkorig

gáló igazgatójának, Weiss Xavér Ferencnek segédjeként. Feladata a csillagvizsgáló eszközeinek karbantartása, javítása volt. Amikor az Egyetemet Budára helyezték, Rössel már mechanikusként nyert alkalmazást

10

. Nem csak az Egyetem számára dolgozott, hanem külső megrendeléseknek is eleget tett. így pl. a sárospataki Református Kollégium nagy távcsövét egy „Kircher-féle mikrométerrel" egészítette ki

11

. Az Országos Műszaki Múzeum is őriz egy „Theo. Rössel Fecit Budae" feliratú, 1780 táján készített, kétirányzékos (dioptrás) földmérő fél-szögtárcsát

12

. 1781-ben az egri Csillagásztorony alapítója, Esterházy Károly püspök (1725-1799) meghívására Egerben telepedett le, az obszervatórium műszereinek karbantartójaként

13

. Itt több geodéziai eszközt is készített a püspökség, és a hatalmas Esterházy-birtokok földmérői számára. A 18. sz. végén a debreceni Református Kollégium is alkalmazott műszerészt (mechanikust), aki a szertár eszközeinek készítése, karbantartása és javítása mellett nyilvános tevékenységet is folytatott. Kabai Mihály (1759-1808 után) a Kollégiumban tanult, és hamarosan feltűnt műszaki tehetségével. Külföldi tanulmányútja után a Kollégiumban alkalmazták mechanikusként, de Debrecen város polgárai is hozzá fordultak óráik javításáért. Nem csak javított, de készített is, pl. napórákat, kompaszokat, út (távolság) mérőket, szögkitűző dioptrás vonalzókat és más földmérő eszközöket

14

. Kabai néhány gyártmányát ma is megtalálhatjuk a Református Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeumban. Kabai Mihály esetében is annak a szomorú helyzetnek lehetünk a tanúi, hogy miként sorvad el kellő induló tőke és vásárló közönség hiányában egy-egy jó kezdeményezés. Pedig a debreceni Kollégium történetében már korábban is tapasztalható egyik-másik befolyásosabb tanár törekvése az önálló mechanikai-tanszergyártó manufaktúra szervezésére. Korábban már Maróti György (1715-1744) tervezte, hogy Svájcból hozatott optikai lencsékből helyben készítteti el az iskola szertárának távcsöveit

15

. Tervét korai halála szakította félbe. Később több sikerrel járt a „debreceni rézmetsző deákok" próbálkozása saját metszésű és nyomtatású térképek, tankönyv-illusztrációs táblák kiadásával, sőt (kézzel rajzolt) földgömböket is előállítottak. Ha nem is a gyakorlati műszergyártás, de a műszertan és szerkesztés terén érdemel említést ebben a vonulatban az erdélyi Mártonfi (Mártonffy?) Antal (1750 körül - 1799) gyulafehérvári csillagász, az első magyarországi - sőt az első középeurópai - csillagászati műszertani könyv szerzője

16

. Mártonfi voltaképpen a 18. sz. utolsó évtizedében a Batthyány Ignác gr., erdélyi püspök által alapított gyulafehérvári csillagvizsgáló műszereinek leírását bővítette ki az eszközök műszaki leírásával, használatuk és kalibrálásuk ismertetésével. A csatolt képtáblák, főleg angliai művek illusztrációi alapján készültek, és jó áttekintést nyújtanak a 18. sz. végén használatos csillagászati műszerek típusairól, külső formájáról és használatáról. („Initia astronomica speculae Batthyanianae in Transilvania, Alba Carolinae, 1798". Alba Carolina = Gyulafehérvár.)