Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)
TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Német–magyar kapcsolatok a XX. századi természettudományban
hogy az. Empirikus kérdés, vajon adott időben egyetlen globális tudományos világ működik-e vagy több párhuzamos rendszer 7 . A tudományos világon belül meg lehet különböztetni a különböző régiókat, mindenekelőtt a centrumot és a perifériát. Ez a megkülönböztetés nem jelent szükségképpen értékkülönbséget. A periféria nem a pejoratív „külvárosi" vagy a becsmérlő „csak" periféria értelmében szerepel, szemben a központ fényességével, előrehaladottabb voltával. Azt írja csupán körül, hogy a tudományos világ egyes régiói nem egyformán járulnak hozzá a tudomány teljesítményeihez, ám - mivel a tudományos világ a cserék következtében organikus egységet alkot - sem a centrum nem élhet periféria nélkül, sem a periféria centrum nélkül. Megjegyezve természetesen, hogy a centrum meghatározó szerepet játszik, és adott tudományterületen csak egyetlen van belőle (ami nem zárja ki az alcentrumok lehetőségét), míg a periféria szélesebb kör, és ezért egyetlen ide tartozó tudósközösség szerepe szükségképpen kisebb, mint a centrumban lévőének. Ennek alapján talán állítható, hogy az európai, súllyal nyugat-európai tudomány történelmileg önálló tudományos világot alkotott, és alapvetően eltért pl. az indiai vagy iszlám tudományos világtól, amellyel a cserék csak igen sporadikusak voltak. De persze a nyugat-európai tudományos világban is áganként és koronként cserélődtek a centrumok. A XIX. század végétől azonban a német tudomány centrális szerepe nyilvánvalóvá vált a fizikában, kémiában, matematikában, legalábbis ezek legtöbb vezető ágában. A centrum áthatja a periféria egész tudományos életét, minden síkon. A legfőbb hatásvonalak a következők: 1. Kognitív kapcsolatok. A tudomány tematikáját, legfontosabb elveit, az adott korszakban elfogadottnak tekinthető álláspontjait a centrum szabja meg. Ami a centrumban igaz, releváns, kutatandó, az a periférián is az. Ez fordítva nem érvényesül: a periférián megjelenhetnek olyan elgondolások, tudományos témák, amelyek a centrum számára érdektelenek. 2. Az intézményrendszer összefüggései. Ez lényegesen sokrétűbb viszont, mint az előző. Megnyilvánul: a) A két tudós társadalom egymás közötti intézményesített kapcsolatrendszerében, azaz a két tudomány nemzetközi kapcsolataiban elfoglalt súlyban. (Ezt több szinten lehet elvben jellemezni, pl. a kölcsönös hivatalos látogatások, ösztöndíjak számával, az egyes tudóstestületben betöltött tagságok számával stb.) b) A két ország tudományos intézményrendszerének kompatibilitásában. Más szóval: a hasonlóságban és különbözőségben a tudományok intézményi struktúrája között. % 3. A személyi kapcsolatok. Ez az összefüggésrendszer legkúszább, legnehezebben megragadható síkja. A kognitív és institucionális kapcsolatok részint a közvetlen személyes kontaktusokon keresztül valósulnak meg, il-
