Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Ékes Miklós: A felvonótechnika rövid fejlődéstörténete

ni és terelőtárcsa segítségével az ellensúly aljára visszavezetve bekötni. A kötélsúlyok ily módon megoldott kiegyenlítésével a félkörhornyos hajtótárcsák hajtóképességét minden reális emelőmagasságra alkalmassá tették. Az európai tervezők takarékossági okokból kifejlesztették a félkör alakú alámetszett, az ék alakú, a bőr- és a fabetétes hajtótárcsa-hornyokat, de ezeket legfeljebb a középmagas épületek felvonóinál alkalmazhatták az előbbiekben leírt kötélsúlyváltozás-kiegyenlítése nélkül, viszont abban az időben magasépületekre nem is volt igény. A tengerentúlon az épületek magasságának növekedésével a személy és a teherszállítási igény is jelentősen megnövekedett. Mivel több felvonó nagyobb hasznos alapterületet foglalt el, így ésszerűnek tűnt, hogy a menetsebesség megnövelésével próbáljanak nagyobb szállítási teljesítményt elérni. Sem ezzel, sem a hasznos terhelés megemelésével nem javult számottevően a szállítási képesség, de a várakozási és utazási idő csökkentése érdekében meg kellett tenni. A nagyobb utazási sebesség megnövekedett hajtótárcsa-fordulatszámot jelentett és ez lehetővé tette a hajtómű nélküli felvonóhajtás kifejlesztését. A rendszer lényege, hogy egy viszonylag alacsony fordulatszámú egyenáramú motor tengelyére közvetlenül fel lehet szerelni a hajtótárcsát, így elhagyható a hajtómű. Sajnos ezeknél, de a hajtóműves gyors felvonóknál is, a szintbeállási pontosság nagyon sokat romlott. Ki kellett fejleszteni a szabályozott hajtást, például a Ward-Leonard rendszer alkalmazásával. Ehhez bonyolultabb vezérlést kellett tervezni, mert a célemelet előtt, időben és utaskímélő módon, lassítani kellett a menetsebességet, majd megfelelően lelassulva, úgynevezett gurulósebességgel a szintet elérve, lehetőleg pontosan megállni. Kiderült az is, hogy a magasépületekben, felhőkarcolókban a kilátóteraszhoz, panorámaétteremhez közvetlen kapcsolatot, a köztes szinteken meg nem álló, expresszfelvonókat célszerű építeni. A földszint közeli szinteket elfoglaló nagy forgalmú bankok, irodák stb. részére mozgólépcsőket építettek be, ily módon tehermentesítve az épület magasabb szintjeit kiszolgáló felvonókat. Nemcsak az épületekben volt Szükség felvonók beépítésére. A kontinensek közötti személyforgalom jelentős megnövekedésének eredményeként egyre nagyobb és fényűzőbb személyszállító gőzösök épültek, melyekből nem hiányozhatott a felvonó sem. A személyszállító hajók mellett a flottaépítés sem maradt el. Lőszerfelvonók nélkül elképzelhetetlen lett volna a korszerű, úgynevezett toronyhajók, a „Dreadnought"-ok óriáságyúinak kiszolgálása, a hajótestben mélyen elhelyezett lőszerkamrákból. 1914-ben kitört az első világháború. A felvonó fejlődése elakadt, elsősorban a hadiipar igényeit kellett kielégíteni, de a háború befejezése után igen