Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Német–magyar kapcsolatok a XX. századi természettudományban

con igyekeztek hasznosítani, ám adataikat, kivált módszertani megoldásaikat már ezen túllépve, a tudományos világ nemzetközi piacán is értékesíteni tudták. A XX. században ez az alapséma annyiban változott, hogy egyfelől kialakult a magas színvonalú képzés magyarországi bázisa is, aminek nyomán jelentős tudományos iskolák jöttek létre minden tanulmányozott területen; másfelől viszont új elemként jelentkezett a tehetségek elvándorlása a német centrumba. Ez utóbbi a periféria újabb hozzájárulását jelentette: immár nemcsak az uralkodó elméletek igazolási folyamatában vett részt, nemcsak ezek artikulálását segítette elő, hanem egyetemes jelentőségű kultúrájával az alapgondolatok kimunkálásában is szerepet vállalt. Olyan tehetségeket hozott ugyanis felszínre, akik képesek voltak maguk is részt venni az új elméletek kiépítésében, mégpedig igen eredeti módon, nagy kreatív erővel. Ők azonban a centrumban telepedtek le, nem a magyarországi műhelyek valamelyikében alkották meg legfőbb műveiket. A kapcsolat annyiban mégis kétoldalú maradt, hogy visszajárván, hazájukba, az emigrációban élők is elősegítették a modern tudományos gondolatok magyarországi meghonosodását. 2. A német centrum és a magyar periféria kapcsolata nem szorítható szigorúan a tudomány keretei közé. A XX. században tapasztalt új jelenségeket nem lehet visszavezetni csupán a tudomány belső változásaira. Vastagon befolyásolták politikai tényezők, az első világháború, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a háború után a Magyarországra sérelmes békerendszer, ennek nyomán az ország új adaptációs szükségletei, a Tanácsköztársaság stb. A tudományon belüli és kívüli tényezők végeredményben a következő helyzetet eredményezték: a) A német centrum erős szívó hatást gyakorolt a magyar perifériára. A tudomány óriási fellendülése igényelte, hogy a legnagyobb tehetségek a centrumban gyülekezzenek, és itt együttesen építsék ki a modern tudományt. b) A periféria, jóllehet hosszú távú érdekei a tehetségek megtartásához fűződtek volna, nem volt képes kiépíteni az ehhez szükséges rendszert. Valójában viselkedése éppen ellenkezőképpen alakult: taszító hatást fejtett ki saját tehetségeire, és ezzel elősegítette eltávozásukat. Ez a taszító hatás pedig minden bizonnyal két forrásból táplálkozott: 1. a háború utáni új helyzethez való adaptáció nehézségeiből, 2. a tudomány belső szervezetének rugalmatlanságából, és a döntő pozíciókat elfoglalók ebből következő territóriumféltéséből. 3. A németországi tudomány meghatározó jelentőségű volt a magyarországi tudomány számára egészen a második világháborúig. Megadta a kognitív és institucionális mintákat, a személyes kapcsolatok terén pedig a refe-