Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Német–magyar kapcsolatok a XX. századi természettudományban

Angliára, ámbár ilyen kapcsolatokra is szépen akad példa. De ez már a XIX. században is előfordult, mind a már említett Thannál, aki Charles Wurtz-cal, a Sorbonne kémiaprofesszorával is szoros kapcsolatot tartott fenn,

21 mind pedig a Műszaki Egyetem kiemelkedő kémikusprofesszoránál, a kitűnő analitikus llosvay Lajosnál (1851-1936), aki Bunsen és Baeyer mellett, a francia Berthelottól tanulta a legtöbbet.

22 Az angol vonal a XX. században indult csak meg, akkor is főleg a fizikában, illetve az ezzel rokon kémiai területeken, melyek érintkeztek valamiképpen a magfizikával, a modern anyagszerkezeti tanokkal. Protagonistái között találjuk a kémiai Nobel-díjas Hevesy Györgyöt (1885-1966),

23 a radioaktív indikációs módszer felfedezőjét, Putnoky Lászlót (1888-1948), a Műegyetem későbbi szervetlen kémia professzorát az 1910es években,

24 két évtizeddel később pedig Szálai Sándort (1909-1987), a debreceni magfizikai iskola megalapítóját.

25 Mindezek ellenére a német kapcsolatok dominanciája megkérdőjelezhetetlen maradt. Ami az institucionális szerkezetet illeti, szinte semmi változás nem történt. Alapvetően őrizte a német mintát, de kiegészült a nemzetközi kitekintést erősítő Collegium Hungaricum rendszerrel, mely a Trianon utáni korszak kultúrpolitikai alapkoncepcióján, a „kultúrfölény" elvén nyugodott.

26 Az új jelenségek inkább a személyes sorsok síkján jelentkeztek, és ezzel egyúttal megváltozott a magyar szellemi élet nemzetközi tudományban betöltött jelentősége is. Míg a XIX. századi nemzedék tipikus pályaképe úgy alakult, hogy a tehetséges emberek elzarándokoltak a tudás németországi kútjaihoz, itt jól megmerítkeztek, majd hazatértek, és Magyarországon szakmájuk vezéregyéniségeivé váltak, a XX. században ez sok tekintetben másként történt. Az új fejlemények alapvetően három típust alakítottak ki a személyes sorsok terén: a) Magyarországon dolgozik mindvégig, és a német mintára figyel, b) Németországban tanul, és visszatér Magyarországra, c) Németországban tanul, és nem tér vissza Magyarországra. a) Magyarországon dolgozik mindvégig és a német mintára figyel A nagy tudósegyéniségeknek köszönhetően a századforduló tájától Magyarországon is el lehetett jutni a korszerű tudományos ismeretekhez. Főként Than Károly és Eötvös Loránd tanítványaiból, illetve az egyre több kitűnő matematikusból Magyarországon is kialakultak a XX. századba átvezető tudományos műhelyek, ha színvonaluk az egyes szakterületeken erősen különbözött is. Az azonban, hogy egy jelentősebb kutató egész pályafutását Magyarországon fussa be, ne tegyen rövidebb-hosszabb tanulmányutat Németországba, szinte csak logikai lehetőség, valóságos példa alig akad rá.