Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Német–magyar kapcsolatok a XX. századi természettudományban

Néhány tudományos műhely azonban egyértelműen magyarországi tala­jon jött létre. Ilyennek tekinthető mindenekelőtt a kitűnő analitikai kémiai isko­la, élén Than utódjával, Winkler Lajossal (1863-1939), 27 majd Schulek Ele­mérrel (1893-1964), 28 a klasszikus kémiai analízis két kiemelkedő művelőjé­vel. Eötvös tanítványai közül Klupathy Jenő (1861-1931), Rybár István (1886-1971), Pékár Dezső (1873-1953), Renner János (1889-1976) tűnt ki 29 Munkásságuk nagyobb része az Eötvös-inga alkalmazásával, illetve tö­kéletesítésével telt, és akad számos hasonló példa más területen is, mint pl. a radioaktivitás kutatásában, amelynek középpontjában Weszelszky Gyula (1872-1940) állt stb. 30 Itteni szempontunkból az az új jelenség, hogy ebben az időszakban már magyarországi hagyományokon nevelkedett tudósok is működtek. Eredmé­nyeik jelentős részét azonban ők is igyekeztek a centrumban realizálni. Az említettek mindegyike fontosabb közleményeit németül is megjelentette, ez­zel óhajtva biztosítani a nemzetközi ismertséget. Ennek révén a magyar pe­riféria a centrum által meghatározott trendekhez a korábbihoz képest új mó­don is hozzájárult: főként módszertani munkásságával és a kimért adatok­kal, új tényekkel, elősegítette a centrumbeli tudomány formálódását. b) Németországban tanul és visszatér Magyarországra A kapcsolat új elemei mellett, nem számolódott fel a XIX. században általá­nosnak mondható szokás sem, nevezetesen a németországi tanulás, és a magyarországi elhelyezkedés. Minthogy azonban már sikeres magyarorszá­gi tradícióra is lehetett támaszkodni, ennek tipikus funkciója átalakult. Alap­vetően az egyes szakmák legmodernebb irányzatai honosodtak meg a ma­gyar tudósjelöltek németországi tanulása, illetve tanulmányútjai nyomán. Tipikus példája ennek a modern elméleti fizika, mindenekelőtt a relativitás­elmélet és a kvantummechanika magyarországi megjelenése. Eötvös és mun­katársai a klasszikus fizika képviselőiként, nem mutattak nagy érdeklődést a modern fejlemények iránt. Csak miután Ortvay Rudolf (1885-1945) 1928-ban elfoglalta a budapesti egyetem elméleti fizikai tanszékét, honosodhattak meg a modern elméleti irányzatok. Ortvay 1906 és 1908 között Göttingenben tanult, és kutatói munkásságát az 1910-es évek elején Münchenben kezdte Sommer­teid mellett. 31 Ez a tanulmányút tette őt a XX. századi fizika magyarországi el­terjesztőjévé, kiemelkedő hatású személyiségévé, de nem annyira kutatóként, mint oktatóként. Sok más mellett, az ő iskolájába járt Neugebauer Tibor (1904-1977) és Gombás Pál (1909-1971), a harmincas évek két legeredmé­nyesebb Magyarországon dolgozó elméleti fizikusa is. 32 Gyulái Zoltán (1887-1968) a magyarországi kísérleti fizika legkiemelke­dőbb, szintén iskolateremtő személyisége Kolozsvárra járt ugyan egyetemre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom