Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Matsumoto, Eiju: Kutatások a „Mérésügyi Múzeum”-ban

5. ábra. A Tycho Brahe által használt 6. ábra. Tycho átlós skálája fali kvadráns (1602). Más átlós skálák Ez a skála a 6. ábrán látható skálabeosztási módszert alkalmazta, Tycho eredeti rajza és egy V. E. Thoren által írt könyv szerint. Ez ugyanazon az elven alapult, mint a hitelesítő mérőműszer átlós skálája, de felépítésében kissé eltérő volt. Azonkívül e skála legkisebb osztása egy perc.

5 Pierre Vernier (1580-1637) feltalálta a szögskála finombeállítóját (nóniuszát). Bár egy skálát csak egy-egy osztás fele részéig lehetett leolvasni, azaz 1 fok felét, ez a finombeállító lehetővé tette a leolvasásokat egészen 1/60ad fokig. Ezt a finombeállítót később számos tudományos és műszaki mérőműszerben és eszközben alkalmazták, és nemcsak a nóniuszos tolómércében használták méretek megállapítására, hanem John Hadley navigációs szextánsában is 1731-ben. Azóta az átlós skála fokozatosan eltűnt a geodéziai és navigációs műszerekből, valamint a csillagászati megfigyelésből, és ma általában csavaros előtolású finomskálákat használnak a mikrométerekhez. 1.5. Kézi rajzok reprodukálása

6 (VCR szerint régi kézművesiparként számon tartva) Az ilyen típusú hitelesítő mérők skáláit sok éven át kézzel rajzolták. Az eljárás a következő volt. 1. Egy kalibrációs etalont, pl. potenciométert és skálával nem ellátott mérőt próbapadon egymás mellé helyeztek, és azonos feszültséget vagy áramerősséget adtak mindkét mérőre. Két ember párban dolgozott a skála bejelölésén; az egyik 0-ról indulva fokozatosan növelte a feszültséget, a másik pedig 10-15 fontosabb skálaosztást jelölt be ceruzával az üres skálára.