Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Matsumoto, Eiju: Kutatások a „Mérésügyi Múzeum”-ban

2. A skálát, amelyen ezeket a fontosabb jelöléseket elvégezték, egy „skálaosztó" elnevezésű készülékre helyezték. A kómának nevezett blokkokat, amelyek mindegyike éppen beleillett az egymás melletti fő jelölések közé, helyükre illesztették, miután vagy felfelé, vagy lefelé igazgatták őket. E kómák mentén kart mozgatva, a rajzoló kihúzótollal bejelölte a főbb skálaosztásokat, valamint 10 skálaosztást ezek közé az osztások közé, végül pedig átlós vonalakat húzott. A 7. ábra egy skálaosztót mutat, a 8. ábra pedig a készüléket és eszközöket: a kómákat és kihúzótollakat, egy kő dörzscsészét, amely a tus készítésére szolgált és tusrudakat, amelyeket a dolgozók használtak. 7. ábra. Skálaosztó gép, 8. ábra. Kómák, kihúzótollak és tus erre az osztógépre skálapapírt helyeztek Miután egy méréstartományra közelítőleg 200 vonalat húztak, az értékeket jelző számokat rányomták a skálára. Mivel a 2. ábrán szereplő mérőnek kettős skálája van, mintegy 500 vonalra volt szükség. A legvékonyabb vonalak mintegy 0,02 mm vastag átlós vonalak voltak, ami az emberi hajszál fele szélességének felel meg. 3. A skála megrajzolása kb. egy órát vett igénybe, a rajzoló ügyességétől függően. A 9. ábra egy dolgozó fényképe, amint skálát rajzol. A skálát háromrétegű papírra rajzolták, amelynek középső rétegében a rostok merőlegesek voltak a másik két rétegére. így elkerülték a hőmérséklet- és nedvességtartalom-változások, okozta megnyúlást és összehúzódást. Ezután a skálapapírt a rárajzolt osztásokkal a mérőhöz erősítették, hogy ellenőrizzék 9 ábra

. skálarajzolás a jelölések helyességét, végül a próba- az 1970-es évek előtt ról jelentést készítettek.