Technikatörténeti szemle 23. (1997-98)

ICOHTEC ’96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai - Ahlström, Göran: A technika terjesztéséről. Nemzetközi kiállítások szerepe a XIX. században

mas lehet a helyzet leírására, ha megfigyeljük a szoros kapcsolatot Svédország vezető műszaki oktatási intézményei, elsősorban a KTH (Királyi Műegyetem) és a Chalmers - azaz az 1826-ban, illetve 1829-ben alapított stockholmi és gothenburgi műszaki egyetemek - között, valamint az 1850-es évektől kezdve a műszaki főiskolák között is, beleértve professzoraikat és tanáraikat, az ország iparvállalatait és az olyan testületeket, mint a Svéd Vasgyárosok Egyesülete (alapítva 1847-ben), a Kereskedelmi Kamara és a Királyi Tudományos Akadémia (1739). Ezek a kapcsolatok nemzetköziek is voltak, amint a világkiállításokhoz kapcsolódva rendezett nemzetközi konferenciák mutatják. Ezeknek a konferenciáknak a nagy jelentőségét - a személyes és intézményi kapcsolatokkal együtt - a technika fejlődésére és terjedésére abban a fejezetben szemléltetjük, amelyben a Bessemer-eljárás kidolgozásáról beszélünk (Párizs 1855, London 1862). A világkiállítások közvetlen és közvetett szerepét a technika elterjesztésében részletesebben taglaltam a következő fejezetekben, szólva azokról a cégekről, termékekről és eljárásokról, amelyeket a II. fejezetben említettem. A harmadik fejezet legfontosabb témája a nemzetközi kiállítások szerepe a technika terjedésében. A fejezet első alszekciója bemutatja, hogyan tárgyalták a gazdasági növekedés és a technikai fejlődés kölcsönhatását a tudományos gazdasági irodalomban, ezt követi a svédországi ipari és technikai fejlődés taglalása a növekedés, a szerkezet és a szakértelem szempontjából. A fejezet beható empirikus felméréssel zárul a mikro szinten - a cég és/vagy vállalkozó szintjén -, amelyen, azt lehet mondani, a világkiállítások az esetek nagy számában - közvetlenül vagy közvetve - dokumentált fontosságúak a technika fejlődése és elterjesztése szempontjából. A következtetések az alábbiak: - Az elfogadott neoklasszikus és Keynes-i közgazdasági elméletek érdeklődési körébe sokáig csak korlátozottan tartozott a műszaki fejlődés és a hosszú távú gazdasági növekedés. Ez a technika és a növekedés kölcsönhatására is vonatkozik. Csak az 1970-es évek strukturális világgazdasági válsága vonta a vállalkozót, a technikát és az innovációkat ismét kifejezetten az érdeklődés körébe. Ez különösen a gazdaságelmélet Schumpeter-féle hagyományát élesztette újjá. Véleményünk szerint az elfogadott strukturális hosszú hullámok a gazdaságban egyre inkább megfelelő keretet adhatnak most a technika és a strukturális változás megértésére, úgy mint történelmi távlatban a gazdasági növekedés. A hosszú hullám-elemzők új generációjának tudósai körében intenzív vita folyik az 1970-es évek vége óta, de függetlenül attól, milyen álláspontot foglaltak el Kondriatieff, Schumpeter, Kuznets vagy Gerschenkron érveinek elemzése révén. Mindnyájan hosszú távú elemzésekre alapozzák okfejtéseiket. Nyilvánvaló, hogy a svéd gazdaság is a növekedés hosszú hullámú módjához illeszthető, de ugyanolyan nyilvánvaló az a tény is, hogy a „Kondratieff"-es elemzések egyáltalán nem vettek tudomást a világki-