Technikatörténeti szemle 22. (1996)

TANULMÁNYOK - Jáki Szaniszló: A középkori kereszténység találékonysága a technikában és a tudományban

akik elöljártak a tudásban. Ez nemcsak a humanista módon tanultakra áll, de tudományos párjukra is, mint Arkhimédészre, hogy csak egy vezető alakot említsek.

40 Mechanikai mesterségeket azonban a középkor jó részében lelkes szellemben műveltek. Tanúsítja ezt a haladás ünneplése azokban az írásokban, amelyek Chartres-i iskolában íródtak, meg spekulációk repülő gépekről, meg olyan járművekről, amelyeket az ember belülről lábával hajt. E spekulációkat illetően Fr. Roger Bacon nem volt egyedül, ámbár a leggyakrabban őt emlegették.

41 Ezek a spekulációk oly magasra szárnyaltak, hogy inspirálták az ejtőernyő megrajzolását. 1010 körül Eilmer, a Malmesbury-i Apátság szerzetese, egy siklógéppel több mint 600 lábnyit repült. Olyan esemény volt ez, amit majdnem 300 évig emlegettek.

42 A materiális haladás felett érzett eufória a legszínesebben a középkori katedrálisokban mutatkozott meg. Ma a szobrok és kődíszítések özönének gazdagságát ezekben a katedrálisokban tompítja az egyforma szürkés árnyalat. Viszonylag kevés maradt az eredeti színesüveg ablakokból, amelyek szinte lángoltak ma utánozhatatlan színekben. Ezekkel versenyeztek (a párizsi Sainte Chapelle az egyetlen nagyobb fennmaradt példány) a nem kevésbé színes oszlopok, ívek és falsíkok. A természet ezeken az épületeken belül tejesen a természetfelettinek volt szentelve. A természetet mindig ünnepelték itt, de sohasem imádták. A természet iránti visszafogott csodálkozás és tisztelet volt az egyedül megfelelő attitűd ahhoz a tanításhoz, hogy a természet a Teremtő kezéből került ki. Ugyanez a tanítás adta az embereknek a bizalmat is, hogy mint a természet Istentől megbízott szolgáinak kell azt uralmuk alá hajtani, ellenőrizni és kutatni. A természet iránti felelőtlen attitűdök abban a mértékben bukkantak fet, amilyen mértékben az ember elfordult ennek a tanításnak világítótornyától.

43 A középkori ember természetes szempontból sokszínű teremtmény volt, akinek az ereiben nagyon változatos vér folyt. Az a nézet, hogy ez a faji keveredés hozott létre egy különösen kreatív emberi lényt, merő spekulatív idea marad. Egészen konkrét összefüggés mutatkozik azonban a középkoriak nem egy fontos technikai és tudományos teljesítménye és a között a hit között, amit ők mindnyájan vallottak. Ha ma az emberiségnek szüksége van invencióra, ez nem technikai természetű. A XX. század végén élő embernek elsősorban arra van szüksége, hogy újra felfedezzen egy morális erőt, amely által ellenőrizheti tudományos találmányalt, amelyek manapság egymáson teremtődnek majdnem fékezhetetlen folyamatban. Morális erő azonban csak egyedül olyan moralitásból fakadhat, amely különbséget tud tenni jó és rossz között. Morális erő nem származhatik a moralitás olyan nézőpontjából, amelyben az azonnali kielé-