Technikatörténeti szemle 22. (1996)

TANULMÁNYOK - Jáki Szaniszló: A középkori kereszténység találékonysága a technikában és a tudományban

gítésre irányuló minden vágy azonnali kielégülést nyer. Továbbá a jó és rossz különbségére alapozott erkölcsiség magában foglalja egy nagyon fontos pont ismeretét: annak tudását, hogy a jónak az ismerete nem szükségképpen hozza magával, hogy a jót meg is tegyük. Erről való megfeledkezés a modern nevelésnek nagy tévedése, amely nevelés egyre növekvő mértékben süllyed puszta oktatássá. A középkori emberek nem voltak angyalok, de legalábbis nem óhajtották feladni azt a magas szintet, amelyre keresztény hitük emelte szemléletüket. Ezen a szinten úgy érezték, hogy ismerik a jó és rossz közti különbséget, ha nagyon gyakran nem is sikerült megtenniük a jót. Semmi sem fontosabb XX. század végi társaik számára, akik kézzel-lábbal a tudományhoz vannak kötözve, mint hogy kiszabadítsák magukat a morális relativizmus mocsarából. Ők és elsősorban Egyesült Államokbeli társaik nem fognak túljutni gondolkodásuk bezárásán, ha egy rövid utalás az oktatás azon intézményeire, ahol még nyújtanak ellenszert erre a relativizmusra, a minden, amit készek gyógyszerül elfogadni.

44 És ha gusztustalannak találják ennek a gyógyszernek (arisztotelészi és skolasztikus filozófia) elfogyasztását, vetniök kell egy gondos pillantást a középkorra. Nyugat történelmében ez volt az első, és mindmáig az utolsó nagyobb korszak, amelyben általános tiszteletet tanúsítottak a célok és az eszközök közötti alapvető különbség iránt. Eszközök, bármennyire látványosak is technikailag, nem szentesítik az eredményt. Inkább olyan célt kívánnak, amelyet lehet morálisan igazolni. Egy dicsekvően tudományos kultúra fennmaradása függ ettől a megfontolástól, amely oly félreérthetetlenül középkori. Ha nem óhajtjuk előmozdítani, hogy ez a mi legtudományosabb korszakunk minden korszak legbarbárabb korszakává váljék, jobban tesszük, ha felhagyunk a „középkori" kifejezést az elmaradott kifejezés szinonimájául venni. Ha így teszünk, értelmi tekintetünk érzékenyebbé válhat arra a fényre, amely a középkorból jön. Olyan fény ez, amelynek színképe kreativitást és találékonyságot mutat még a tudomány és technika tekintetében is. Azért tesz így, mivel mint fény nem akar mást, mint részesülni az igaz vallás fényéből. Az utóbbinak, ha igaz, első forrása kell, hogy az a tan, hogy ne mondjam dogma legyen, hogy minden kezdetben teremtetett. Ezen dogma által irányítva a középkori ember mindennél jelentősebb kezdő lépést tett afelé a tudomány és technika felé, ahogy korunkban mindkettőt ismerjük.