Technikatörténeti szemle 22. (1996)

Akadémiai székfoglaló előadás (1996. szeptember 17.) - Szabadváry Ferenc: Magyar tudománytörténeti tabló, előtérben a kémia

szinte alig változtak. A természettudás annál maradt, amit a görög filozófusok alkottak. Mindig érthetetlen volt számomra az a felvilágosodás korában született és máig élő nézet, amelyik a középkort az ókorhoz képest visszafejlődésnek, „sötét"-nek deklarálta, jóllehet a tudományos-technikai fejlődés ahhoz képest igen nagy haladást mutatott. A tudományos-technikai forradalom bizony már a középkorban kezdődött és azóta megszakítás nélkül egyre csak tart és gyorsul, napjainkban már kissé ijesztően, már egy emberi életben is alig követhetően. Magyarországon a természettudományok terén a kémia jelent meg legkorábban. A kémia elnevezést legelőször egy Nagy Konstantin császár idejében élt Július Maternus Firmícus nevű szicíliai asztrológus könyvében találtam, melyben a Szaturnusz évében születetteknek többek között a kémikusi pályát ajánlotta. Ez alatt ő az Egyiptomban született alkémiát értette. A név is onnan származik. A fáraók nyelvén ugyanis Keminek hívták ezt az országot. Az al névelőt az arabok tették hozzá. Nálunk azonban nem alkémia, hanem próbázás néven, vagyis analitikai kémiaként jelentkezett a nemesfém bányászat keretében. Magyarország a középkorban Európa legjelentősebb aranytermelője volt. Károly Róbert király 1342-ben részletesen szabályozta az arany-ezüst termelés dolgát. Rendeletében olvashatjuk: „Határozzuk továbbá, hogy a városokban legyen egy királyi ház, ahova az aranyat és ezüstöt eladás, beolvasztás és beváltás céljából mindenkinek be kell adni. Meghagyjuk azt is, hogy másutt mint a királyi-kamarában senki sem merje megvizsgáltatni, hogy hány karátos az ő aranya, hanem a királyi próbázónak kell a királyi házban ezt a vizsgálatot megejtenie és az aranyra a karátokat és királyi jegyünket rányomni..." Itt kétségtelenül analitikai vizsgálatról volt szó, tűzpróbáról, azaz kupelláclóról. Ezt bizonyítja, hogy a rendelet intézkedést tartalmaz az aranyvizsgálathoz szükséges ólom beszerzésének módjáról is. Zsigmond király 1405-ben szintén kiadott egy a pénzügyekkel foglalkozó rendeletet. Van benne egy passzus, amelyik a mi szempontunkból szintén érdekes. Megtiltotta, hogy ezüst öntésére vagy vegyítésére alkalmas edényt vagy eszközt bárki is tartson, csak azok, akiket az aranynak ezüsttől vízzel való elválasztás tisztségével megbíznak. A víz itt nyilván salétromsavat jelent. Ez tehát már egy nedves úti analitikai művelet ismeretét jelenti. A középkor végén tűnt fel Thurzó János, a kornak talán legjelentősebb technológusa és vállalkozója, a korai kapitalizmus hazai első képviselője. Ő hozta létre a XV. század végén Európa egyik legjelentősebb bánya-kohó