Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Endrei Walter: A magyar hajómalom

rázatot adjon. Inkább arra kell gondolnunk, hogy mindkét esetben kontinuitásról van szó. Erre Buda példája is rávilágít. Ugyanis az 1546. évi 19 (III. 1547. évi 23) malom 5-6 évvel a város eleste után csakis létező hajópark — részleges — továbbüzemeléséről tanúskodhat; különösen szembetűnő ez, ha "egy emberöltővel később már 41 malmot zúgatott a Duna", ahogyan Fekete L. írta (18). Ehhez képest a XVIII. századi fejlődés mérsékeltnek tűnik. Hasonló képet nyerünk a XVII, századi utazók jelentéseiből. 1608/9-ben a Herberstein-féle küldöttség 3 mérföldnyire Tolna alatt hajómalmokat lát (19). 1664- ben Johannes Auer ereszkedik le a Dunán. Budánál megemlít az „unterschledliche schöne Műhlen," de érdekesebb, amit a Dráva torkolatánál, Erdődnél tapasztal: „...elne ganz sonderbahre Manler von... Műhlen ...frey in dem Grundt angeankert stehen bey 10,15 auch 20 In einer Relhen nah einander..." (20). Azt, hogy az Ilyen óriási malomipari agglomeráció már ekkor mennyire akadályozta a hajózást, bizonyítja, hogy Auerék is kétszer ütköztek bele a hajómalmokba. 1665- ben Heinrich Ottendorf Budán keresztül Belgrádba hajókázik (21). Budát ábrázoló térképén a Margitsziget alsó csúcsán ismét ott látunk egy (nyilván több hasonlót jelző) hajómalmot, Adonynál „igen sok" (gar vlele) malmot ószrevételez, Zlmonynál pedig azonosítja a telelőnek használt holtágat: „(Es) gehet ein kleiner armb der Donau zur Linken aus, welcher... die kleine Donau genannt wirdt. Es werden auf solche bei winterzeiten etliche 30: oder 40: Schlffműhlen geleget..." A folyamatosságot bizonyítja, hogy Adony török adólajstromaiban már száz évvel korábban is 4 malom szerepel (1562), mely utóbb 7-re szaporodik (1580) (22). A zimonyl adat pedig azt igazolja, hogy a Száva hatalmas hajómalom-flottája nem a XVIII. században keletkezett a felszabadulás nyomán, hanem talán középkori reliktum. Ezt a gondolatot sugallják Evlia Cselebi különböző híradásai is. Igaz, túlzásoktól sem mentes adatai („néhány száz fűrészmalom" egy erdélyi faluban, Buda „150 szárazmalma") (23) óvatosságra intenek. De Nagybányáról írott tudósításában (1661) foglaltak valóságtartalma evidens (24): „A folyón magyar szerkezetű mesterséges vizi malmok vannak, melyek különféle finom lisztet szolgáltatnak, még a lisztet is megszitálják s a korpát különválasztják, úgy hogy az embernek hozzá sem kell nyúlnia, csak a búzát kell felöntenie." Ehhez csak annyi kommentár, hogy nincs teljes bizonyosságunk afelől, hajómalmokról van-e szó; viszont evidens, hogy ez a szitarengető ill. rostáló elterjedésének egy korai hazai bizonysága. Ennek hiányáról ugyanis Takáts a XVI. század második feléből idéz adatokat, melyekre máshelyütt visszatérünk. A török hódoltság területén a szandzsák összeírások („defterek") adatai jól kiegészítik az utazók fentidózett szórványadatait. Szakály által kigyűjtött adatok-