Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Endrei Walter: A magyar hajómalom

ból (25) kiindulva megkíséreltük a Dunán üzemelő hajómalmok Szob és Vörösmart közötti számát felmérni. Ennek során több problémára derült fény. Egyrészt egyes nahijék nem ölelik fel a teljes XVI. századot (esetünkben a baranyavárinak csak az 1591. évi összeírása ismeretes). Másrészt a partmenti helységek nem csak hajómalmaikkal, hanem persze száraz- vagy egyéb vízimalmaikkal szerepelnek, ami növeli a bizonytalanságot; ezt az okozza, hogy olykor hosszabb folyamszakaszon (pl. Dunaalmás és Földvár között) semmilyen malom nem szerepel. Mindazonáltal az említett kereken 250 km-es szakaszon 1590 tájt kereken 100 hajómalom mutatható kl alábbi megoszlásban: Váci nahije 25 Visegrádi nahije 14 Budai nahije 29 /49/ Ráckevei nahije 18 Mohács és Szekcsői nahije 18/12/ 104/118/ (26). Néhány — a XVIII. században is feltűnő — agglomerációs pontot észlelhetünk: ilyen Vác (21) és Buda (kb.20) városa, de Nagymaros (10) vagy Ráckeve (9) is. Nem tudjuk persze, mi okozza a kimutatásokban megnyilatkozó dinamikát: 1546 1562 1580 1590 Vác 9 16 21 21 Ráckeve 22 19 9 9 Az 1600-1750 közötti időszak levéltári forrásai hajómalmaink tekintetében csak gyér adatokat nyújtanak, amint a Bogdán-féle U et C elemzésből is kiderül (27). Ám az XVIII. sz. második felének sűrűsödő evidenciája azt a meglepő tényt tárja fel, hogy — ahol ez azonosítható — a viszonyok szinte változatlanok maradtak. Ezáltal a hézagosan ránkmaradt tényanyagra több-kevesebb joggal extrapolálhatunk. íme egy példa: 1590 1771 Szob 1 1 Verőce 4 1 Vác 21 24 Igaz, a török időkben jelentős kis flotta állt Nagymaros táján is. Viszont a demográfiai fejlődés a XVIII. században számottevő többletigényt hívott életre, amelyet a Buda alatti Duna példáján érzékeltetünk.