Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Móra László: A Wartha-féle eozinmáz felfedezésének története

melyet 1100-1200 C°-on égettek. Ezek mellett magas hőfokon égetett mázakkal is próbálkozott, ezek azonban még nem voltak Irizálóak (színjátszóak). E magastüzű zománcokkal készült tárgyak néhány megmaradt próbadarabjai alapján jutottak néhányan csaknem száz év múltán a téves következtetésre — köztük Nikelszky Géza 1954-ben —, hogy ezek már eozinok voltak. A magastüzű zománcot a 80-as évekig alkalmazták, helyét az 1890-es években — Wartha kutatásainak köszönhetően — az eozinmáz foglalta el. Wartha együttműködése Zsolnayval Zsolnay a 80-as évek közepén került először kapcsolatba Wartha professzorral. Megismerkedésük körülményeit a gyáros Teréz leányának 1974-ben kiadott posztumusz naplójából Ismerjük. Zsolnay az 1885-86-os években folytatott pirogránit kísérleteibe bevonta Steindl Imre műegyetemi tanárt is, ós az általuk készült ún. „Steindl-masszá"-ból akarták az új Országház ornamenseit is kialakítani. Mint Zsolnay Teréz írja, ehhez azonban „a miniszter kívánságára Wartha professzorral kellett megvizsgáltatni ezt az ismeretlen anyagot, megfelel-e a kívánalmaknak. Ez volt nagyatyátok első személyes érintkezése Warthával. (Kiemelés a szerzőtől). A kapcsolatból az évek folyamán eredményes együttműködés ós őszinte barátság fejlődött ki." (4). Wartha tanszéke ekkor már a Steindl Imre által 1881-82-ben épített Múzeumkörúti József Műegyetemnek az Eszterházy utcai (ma Puskin u.) kémiai pavilonépületében működött. Itt kereste fel 1891-ben Zsolnay a professzort, miután hírül vette, hogy Wartha a fómfényű lüsztermáz kísérleteibe kezdett. Megbeszélésükre Wartha 1907-ben így emlékezett vissza: „Ma is látom őt magam előtt, úgy mint amikor először jött el hozzám. A régi műegyetem sötét, földszinti égetőjében ültünk együtt és pipaszó mellett beszéltük meg a dolgokat. Ekkor kezdtük el az együttes munkát, illetve a tervezést és azután még nagyon sokszor így talált bennünket az est". (5) Rövidesen visszaadta a vizitet és 1891. szeptember elején néhány napot vendégként Pécsett töltött. Hazatérve már szept. 7-én írt levelében Wartha beszámolt egy csészével végzett próbáról. Utána sűrű levélváltás következett, a német nyelvű levelekből jónéhányat a gyáros unokája, Mattyasovszky Zsolnay Margit megőrzött és betekinthettem a levelekbe, amikor könyvemhez anyagot gyűjtve Margit nénit 1966 nyarán pécsi lakásában felkerestem. Halála után e leveleket édesanyja naplójával együtt kiadták, belőlük pontosan nyomon követhetők Wartha kísérletei, melyeket a tanszéken épített alagsori próbakemencóben végzett. Az 1891. szept. 23-i levelében jelezte, hogy elkezdte kísérleteit a Deck-féle lüsztertechnika megismerésére. Wartha egyben a Műegyetemi Könyvtár vezetője Is volt, így könnyen hozzájuthatott Theodor Deck sevresi porcelángyár-igazgató