Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Terplán Zénó (fordította és bevezetőt írta): Ki vezette a gyárat Ganz Ábrahám (1814–1867) halála után? [Eichleiter Antal (1831–1902) önéletírása]

minták védelmére. Engem a St. Gallen kanton bizottságába választottak, majd annak elnökévé. Az agitáció persze nemcsak St. Gallen kantonra korlátozódott, hanem kiterjedt Bernre, Zürich-re, Neuenfeld-re, Genfre, Neuchátel-re stb., amelyek együtt tárgyaltak és ezekre a tárgyalásokra engem delegáltak, majd belekerültem a berni szövetségi tanácsba is. Numaz Droznak tetszhetett a működésem, mert a különböző bizottságoknak engem javasolt központi elnöknek, amely központi bizottság Svájc teljes szabadalmi ügyeit gondozta. Ez meg is történt, ami számomra egy időre óriási munkát jelentett és megint meghaladta erőmet; százezernyi iratot kellett előkészíteni, az ultramontan pártok ellenvetéseit az újságokban ki kellett védeni és ugyanakkor számos vándorgyűlésen részt kellett venni. Ehhez jött még az ország háromnyelvű nehézsége. Munkám lényege az volt, hogy Glarus és Basel milliomosainak machinációit, akik kémiai gyáraikban sokezer munkást foglalkoztattak, egyértelműen felfedjem, továbbá azt az értelmiségi réteget megnyerjem, amely a gazdagokkal szimpatizált: kimutatva a közvetlen kizsákmányolást, hogy egyik tojás olyan, mint a másik. Ezek az urak megelégeltek engem és a technikai kémia területéről Dr. Steigert választották ki (aki mellesleg ugyancsak gyáros volt), hogy többszáz oldalas brossurát írjon, amely szerint Svájc számára öngyilkosság és őrültség a szabadalmi törvény. Ezt 11 milliárdos írta alá. Eltartott egy ideig a válasz, amelyet én írtam és többezer példányban terjesztettük. Még ma is büszke öröm tölt el, hogy ez a munkám válaszolatlan maradt, és az egész művelt világban nagy sikert aratott. Ezután rövidesen zöld asztalnál Bernben a szövetségi tanácsban megfogalmazható volt Svájc szellemi termékeire a szabadalmi törvénytervezet, és a svájci lakosságot felkérték a szavazásra. Óriási többséget kapott. Ez a törvény Svájc áldásává vált és sok állami bevételt jelentett. Ez az egész nekem több mint két évet jelentett, hiszen az volt a kívánság, hogy a törvény simuljon a világ szabadalmi uniójához. Ez sok szóbeli munkát is jelentett. Munkámat a svájci nép egy diplomával és ajándékkal (egy nagyon értékes órával) Ismerte el, ezért szerénytelenül lehetek büszke, hogy kivehettem részem ebből a munkából. Ezzel be Is fejezem politikai, részben félhivatalos munkásságomról szóló beszámolómat, és ismét visszatérek családunk ezen 15 évnyi svájci eseményeinek Ismertetésére. 1878-ban férjhez ment idősebb lányunk: Frlederlke a rorschachl sörgyáros Carl Cantieni úr fiához. Ebből a házasságból három fiú: Hans, Ottó és Kari született. Legidősebb fiúnk, Július a rorschachi reáliskola befejezése után St. Gallenben járt a kantoni iskolába. Ennek elvégzése aután katonai szolgálatot teljesített, majd beiratkozott a drezdai Polytechnikum-ba, ahol belépett a Corps Teutonla egyesületbe.