Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Terplán Zénó (fordította és bevezetőt írta): Ki vezette a gyárat Ganz Ábrahám (1814–1867) halála után? [Eichleiter Antal (1831–1902) önéletírása]

renabendra, amely számos szellemes és testi élvezettel járt együtt. És így megy ez a mai napig... Divergens politikai nézetek — ameddig van áttekintésem — az „Eintracht"-ot nem zavarták. Ahogyan tag lehetett egy magyar vagy cseh, ugyanúgy zsidócsaládok is részt vehettek az egylet munkájában, életében. Bizonyára érdekes, hogy közel voltam egyszer ahhoz, hogy néhány hónapra börtönbe kerüljek, mert a 60-as évek elején rábeszélésre egy magyar ipari egyesület, a „Magyar Ipar Kör" vezetőségi tagságát elvállaltam. Persze gyorsan átláttam, hogy ez a kör ipari érdekek képviselete helyett ultramagyar politikai célok felé halad. A vezetőségben kollégáim egymás után 3 hónaptól 1 éves börtönbüntetésben részesültek a budai vár „Fortuna" börtönében. Örülhettem, hogy ezt megúsztam, elsősorban Magyarország első vezénylő tábornokának, gróf Pálffynak köszönhetően. Akkor elhatároztam, hogy semmi hasonlóba nem engedem magam beválasztani. Ennek ellenére két óv múlva a pest-budai kereskedelmi kamara választott tagja lettem, amely a mai állapotához hasonlóan félig hatósági jellegű volt. Valamennyi választást a kormány hagyta jóvá. Megint néhány évvel később a budapesti kereskedelmi kamara elnökhelyettesóvó választottak, sőt rövidre rá a kézmű ós ipari részleg vezetőjévé. Mivel ez a részleg nagyon érdekelt, itt maradtam 1871-ig, vagyis Magyarországról való távozásomig. Utána a kamara levelező tagja maradtam. Az furcsa volt, hogy elnökké csaknem egyhangúan választottak, hiszen nem beszéltem magyarul és ténylegesen magyar állampolgár sem voltam. Az evangélikus egyház presbitériumába is beválasztottak, ós 10 éven át tiszteletreméltó oszlopa lehettem a gyülekezetnek. Az 1867-es kiegyezéssel Ausztriával, Magyarországon az önállóság és a vállalkozáskedv fellendült és gombamódra nemcsak új vállalatok keletkeztek, hanem a magyar metropolis is fejlődésnek ós növekedésnek indult, ami csak Amerikában fordult elő ehhez hasonlóan. Budapesten szépészeti célra ún. tizenegytagú bizottság jött létre (1867 óta ugyanis Pest ós Buda egyesítésével Budapest jött létre), amelybe a kormány csekélységemet is beválasztotta. Ebben az időben egy magyar vagongyár is létesült, amely szigorúan véve az ón ós Ramsberger barátom lelkiismeretén nyugodott. Hogy ennek gazdasági tanácsában mindjárt nagymértékben fontos szerepet játszottam, érthető, hiszen ennek elnöke számunkra németek számára dicstelen magyar ismert miniszter: Trefort és az ő helyettese, egy kiváló magyar jogász volt. Műszaki igazgatónak akkori sógoromat, Emil Tscheuke-t javasoltuk, Drezda szülöttét, és gazdasági igazgatónak másik sógoromat: Steudemann-t aki Altenburg-ban született. Amíg egy makacs betegségem miatt Bad Kissingen-ben időztem, 12 kiváló férfi a budapesti üzleti életből részvénytársaságot alapított a kukorica keményítősre. Megkérdezésem nélkül műszaki tanácsadóvá választottak, és további terhet raktak rám, amely később nyomasztóvá vált. Ez ugyanis azt jelentette, hogy