Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Terplán Zénó (fordította és bevezetőt írta): Ki vezette a gyárat Ganz Ábrahám (1814–1867) halála után? [Eichleiter Antal (1831–1902) önéletírása]

Eichleiter életrajzát 1900 után írhatta. A továbbiakról már nincs adatunk. Vagyis az életleírás tulajdonképpen befejezetlen, csak kb. 70 éves koráig terjed. De ez nem csökkenti addigi gazdag, változatos, eredményes életének érdekességét ós közzétételének értékét. Eichleiter Antal önéletírása Én, Anton EICHLEITER, 1831. március 1 -jón születtem. Apám akkor 30 éves korában Augsburgan tanítóskodott a Szent Anna népiskolában és gimnáziumban. Anyám a megboldogult augsburgl Steinhardt lelkésznek volt a lánya, ós születésem idején 19 éves volt. A jelenleg 72 éves és Augsburgan élő Rosalie (férjezett Gebhardt) volt az elsőszülött. Kettőnk után további 7 testvérünk született. Közülük ketten élnek még, éspedig a jelenleg Bécsben élő öcsém: Fritz, aki a budapesti Ganz-gyár vezérképviselője, továbbá Louise húgom, aki Budapesten a Ganz-gyár volt vezérigazgatóhelyettesének, Mechwartnak a felesége. 20 és fél éven át éltem a szülői házban négy testvérem társaságában. Ezalatt halt meg hét testvérem közül három (két öcsém és egyik húgom) egészen kicsi korukban. Apámnak a kis jövedelmén és megboldogult anyám szerény vagyonán kívül nem volt más keresete, ezért nem kis feladatot jelentett hat megmaradt gyermekének alapos nevelést és képzést adni. Ezért érthető és megmagyarázható, hogy fiatal éveimtől vézna legényként nőttem fel, állandóan enni szerettem volna, de csak ritkán tudtam jóllakni. Talán ez az oka, hogy a mai napig nem dicsekedhetek impozáns megjelenésemmel. Minden gyermekbetegségen átestem, kezdve a bárányhimlőtől a magaslázú sarlahig, és ritkán láttak engem a fogfájást jelző fekete kötés nélkül. Ehhez jött még az a baleset, hogy 12 évesen mint kis tornász a „Frohsinn Gesellschaft" kertjében Augsburgban leestem egy kb. 30 láb magas tornaszerről, amelynek 11 havi betegség lett a következménye. Ehhez a balesethez az alkalmat egy olyan ifjúsági játéksorozat adta, amelynek manapság München a központja, és amelyen szinte kötelező volt a részvétel, és amelyen gyakran részt vett Luitpold von Bayern uralkodó herceg őméltósága is. Még sose látogattam őt meg, de nem is hiszem, hogy az eseményre emlékezne. Egyébként ezt a balesetemet csak azért említem, mert ettől kezdve hosszú időn át nem tudtam egészségileg igazán rendbe jönni. Nem estem ugyan a fejemre, de lapos testtel a földre, úgyhogy a gyomrom szenvedett tőle sokat. E kaland után visszatérek egyébkénti augsburgi életemre, megjegyezve, hogy szellemileg eléggé tehetségesnek tartottak, és a népiskolában csaknem évente az első hellyel tüntettek ki. De az akkori ipar- és mezőgazdasági szakiskolát is jól végeztem el Augsburgban, begyűjtve ott is néhány díjat. A francia nyelv-