Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Pető Gábor Pál:

várfogságra veti, ez a sötét szellemek harca a fényhozók ellen, azzal a törekvéssel, hogy ez utóbblakat a földi hatékonyságból kikapcsolják. Mindez mindig „törvényes előírások" alapján történik. De nem a hogyan, hanem a végeredmény számít: ez persze, jelesül a megtestesült fény szelleme eltűnésének és megritkulásának felismerése és megértése, kívül esik sokak látókörén, így a hatalmon lévőkén is. De mi, népiek [az eredetiben: ,,völkisch".-P.G.P.] elkezdtünk figyelmesen belelapozni a történelembe, belső érzésünktől vezettetve, mely azt mondta nekünk: itt már évek óta egyre erősebben lépnek föl az ellen, ami ifjúkorunktól kezdve a legmagasztosabb és legszentebb volt az emberben, s ami életünk munkájában bennünket is vezérelt, a tisztesség germán szelleme ellen, amelynek kiirtásával azt az ágat fűrészelik le, amelyen a tudomány ül. És éppen azért, mert ezt éreztük és egyre Inkább ezt éreztették velünk, lettünk mi népiek, azaz most a legnagyobb súlyt fektetjük arra, hogy a vérünkben öröklötteket megvédjük, mert megtanultuk azt az emberiség áldásaként felismerni. Nemcsak megvédeni, hanem megint előásni az idegen szellemű rárakódások alól, hogy mindenekelőtt újra megtaláljuk. Nemcsak mint természettudósoknak van világos szellemekre szükségünk; nem, csak ne válasszuk el az embert a teljesítményétől (ez elterjedt szemita csalás), világos, egész emberekre van szükségünk általában, olyanokra, mint Hitler, ő és harcostársai úgy jelennek meg előttünk, mint Isten ajándékai egy régen elsüllyedt régebbi korból, amikor a fajok még tisztábbak, az emberek nagyobbak, a szellemek még kevésbé becsapottak voltak. Ezt érezzük, és ezeket az ajándékokat nem szabad, hogy elvegyék tőlünk. Ez a gondolat önmagában már elegendő szilárdságot kell, hogy kölcsönözzön arra, hogy a népieket együtt tartsa nagy céljuk érdekében, Hitlerrel mint „dobossal" egy új Németországot alapítani, amelyen a német szellemet nemcsak megint valamennyire megtűrik és szabadlábon hagyják, nem, hanem amelyikben őrzik, ápolják, gondoskodnak róla, hogy aztán virágozhasson és továbbfejlődhessen az élet becsületének megmentésére, a mi jelenleg alacsonyabbrendű szellemtől uralt planétánkon. Az egyetemek és tanulóik csődöt mondtak, leginkább éppen azokon a szakokon, ahol már régen dobolniok kellett volna; de jobb is így, a „nép fia" megteszi helyettünk, ő itt van; mint a tisztességesek vezetője mutatkozott meg; követjük őt. Eme — semmi kommentárra nem szoruló — cikken kívül Lénárdnak Hitlerrel való kapcsolatához érdekes adalékkal szolgál a Ch.G. Gillespie főszerkesztőségében megjelent Dictionary of Scientific Biography (10): a róla szóló cikkből megtudhatjuk, hogy Lenard már 1924. február 29-én, a téli szemeszter záróelőadásában kijelentette: „Hitler [is a] true philosopher with clear mind". Ugyané cikk közlése szerint 1926. május 15-én (az akkor már 64 éves) Lenard elutazott Heilbronnba, hogy ott találkozzon és megismerkedjen Hitlerrel.