Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Pető Gábor Pál:

A díjnyertes náci dolgozat további jellemző vonásokat közöl Lénárdról. Ezek közül — a teljesség Igénye nélkül — kettőt ragadunk ki. Az egyik: kapcsolata Heinrich Hertzce\. Amikor Lenard már három éve dolgozott Heidelbergben Quincke mellett, úgy érezte, ott már nem tanulhat eleget, ós új mester után nézett. így jutott el Heinrich Hertzhez, aki akkor Németország legnagyobb hatású fizikusa volt: mint köztudomású, ő fedezte fel az elektromágneses hullámokat. Nem kis erőfeszítések árán sikerült is Hertzhez kerülnie, azonban ott nagy csalódás érte: a professzort igen kevéssé érdekelték asszisztense elképzelései, mert az volt a nézete, hogy az asszisztensnek kell a professzort segítenie, de fordítva nem; Lenard még a kísérleteihez szükséges berendezésekhez sem igen jutott hozzá, mert a professzor csak ritkán volt elérhető — már ti., hogy kiadja az eszközöket —, így azután Lenard maga volt kénytelen a legtöbb kísérleti berendezést elkészíteni. Hertz igen fiatalon, 37 éves korában meghalt és Mechanikáját Lenard rendezte sajtó alá. Ezek után igen figyelemre méltó, hogy jellemezte Lenard Grosse Naturforscher című könyvében Hertzet, illetve mit írtak jóváhagyásával a róla szóló tanulmányban a diákok: " Heinrich Hertz egy ügyvéd és hamburgi szenátor fia volt, részben zsidó származású" — írta Lenard. (Ezt termézetesen tudta akkor is, amikor odakéredzkedett a tudós mellé.) „Ma is így beszél Hertzről — írták a Frey vezette diákok 1935-ben [vagyis csaknem negyven évvel Hertz halála után!] —, elismerve érdemeit, mint korábban, most azonban inkább emberileg, amely területen számára gyakran érthetelen volt, világosabban látva a kutatás faji meghatározottságának ismeretében, amely szemléletet már a háború után növekedni látjuk nála." Megtudjuk a diákok tanulmányából — Lenard egyetértő hallgatása mellett —, hogy Hertz bonyolult, nehezen érthető jellemében az tükröződik, hogy „kevert vérű" volt: részben zsidó, részben nordikus faji eredetű: „Ez a belső meghasonlottság tükröződik egyrészt abban, hogy nordikus természetbúvárra valló tulajdonságai is voltak, míg másfelől idegen gondokodásmód ismerhető fel nála." Érdekes, hogy mit tulajdonítanak a diákok Hertz „nordikus faji részének": azt, hogy mint kísérletező, termékeny volt, és ezt a nézetüket azzal támasztják alá, hogy Hertzen kívül egyetlen zsidó származású sikereres kísérletezőt sem Ismernek... Egyébként „Lenard most Hertz korai halálának mélyebb okát is ennek a meghasonlottságnak talajdonítja." A másik megismerésre érdemes mozzanat a következő. A heidelbergi „tizek" tanulmánya kitér Lenard emberi tulajdonságaira és ismertet egy esetet, amelyben „világnózet-megvallói bátorsága [Bekennermut] és egészséges humora" egyaránt kifejeződik. Lenard úgy vélte, hogy a Deutsche Physikalische Gesellschaft, vagyis a Német Fizikai Társaság jogtalanul viseli a nevét, mert „több a zsidó és a külföldi tagja, mint a német". Intézeti szobájának ajtajára ilyen feliratú cédulákat tett ki: „Az úgynevezett Német Fizikai Társaság tagjai számára tilos a belépés." Sőt, amikor egy alkalommal egy másik tanszéknek egy olyan docense látogatta meg