Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Endrei Walter: A magyar hajómalom

ENDREI WALTER* A MAGYAR HAJÓMALOM A hajómalom az alulcsapó malom egy speciális változata, mely valamennyi vízimalomtól abban különbözik, hogy — energiaellátása egyenletes, — szükségtelen a víz vezetéséhez, tárolásához stb. külön berendezés, — helye változtatható. Ehhez járul egy sor ezzel kapcsolatos előnye és hátránya, melyekre itt csak utalunk. Minthogy jobbára nagyobb folyókon, folyamokon üzemel, a jó közlekedési viszonyok következtében őrletési körzete nagy: a szegedi hajómalmokba még Kiskunfélegyházáról ós -halasról is hordták a gabonát (1). Hátránynak minősíthető viszont, hogy a fagyok elől időben partra vagy jégzajlástól biztos holt ágakba kellett menekíteni; a váratlan jégjárás súlyos katasztrófákat okozhatott (2) . Rokonságát a gátas malommal itt nem kívánjuk ecsetelni, de tény, hogy a kisebb, lassú vizű folyóvizeken gátakkal igyekeztek a kerékre erőszakolni az energiahordozót, ami a hajózást lehetetlenné tette. Békés megye például eltiltotta a „tombátzos vagy hajós Malmok építését /a Körösökön/ mivel ... tsak úgy foroghatnak... ha jobbrul balrul a' Víz a' Malom kerekei felé gátakkal szoríttatik." (3) . Takáts Sándor érzékletesen írja le a különbséget a szerinte tipikusan magyar gátasmalom és ,,a dunai (német módra készült)" igazi „hajós-malmok" között (4). Utóbbiak „magyarnak" csak abban tűntek a nyugati szemlélő számára, hogy — ahogyan ezt Verancslcs említi — „ezeket fűzfavesszőből font kötelekkel a folyó közepén levert gerendákhoz szokták erősíteni, így nincs szükségük sem horgonyra, sem vasláncra" (5). A valóságban a magyar molnárok gerenda (malomszeg) vagy horgony helyett megelégedtek a földdel, kővel telt kassal az ún. cöjttel. A cöjtre és annak káros voltára csak a XVIII. században eszméltek rá a kormányhivatalok (6). '1134 Budapest, Angyalföldi út 24/b.