Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Remport Zoltán: Gróf Széchenyi István és a Duna menti vasmű

hogy közös vállalkozásként megkezdik a vasmű szervezését, ha annak minden reális lehetősége megteremthető. Nagyon bíznak abban, hogy a szénmező közelében vasércet is találnak, ezért egyrész annak kutatásához fognak, másrészt a vasgyártás lehetőségének tisztázásához kezdenek (20). Széchenyi gyáralapítási terveibe főként két bizalmasát vonja be: Andrássy György grófot és Tierney Clarkot. Hogy Andrássytól milyen tanácsot kapott nem tudjuk, naplója csupán annyit árult el, hogy vele a vasügyben többször is tárgyalt 1842 tavaszán. Elképzelései azonban pontosan megismerhetők Tierney Clarkhoz 1842. április 5-én írt leveléből. A levél előzményeként megemlítendő, hogy Széchenyi Clarkkal a Lánchíd-telepítés előkészítése kapcsán ekkor már több, mint öt éve levelezésben állt, ha nem is gyakran, de rendszeresen váltottak levelet és Széchenyi annyira bízik Clarkban, hogy a hídhoz nem szorosan tartozó műszaki kérdésekben is tanácsot kér tőle. Ez év nyarán Clark éppen Pestre készül, ezért a levélben megbízást kap, hogy a vasgyártás dolgában odahaza alaposan tájékozódjék és Pestre érkezésekor mondjon szakvéleményt. Széchenyi levelében részletesen ismerteti Clarkkal a vasgyártással kapcsolatos elképzeléseit. ,A tüzelőanyagfogyasztás ebben az országban igen korlátozott írja - az e/látás roppant könnyű, mivel még nagy kiterjedésű erdőségeink vannak. Nagyobb kereslet kialakításának ennél fogva egyetlen útja, ha a gázvilágítást bevezetnénk és vasműveket létesítenénk. A gázra nézve azonban a versengés meglehetősen nagy volna, mivel szén mindenfelé található, ennél fogva a szén árát hamarosan igen alacsonyra lenyomnák, míg a vasművek létesítésére szinte alig volna versengés - itt ugyanis nagyobb tőke szükséges, hosszú ideig az iparban monopóliumot élvezhetnénk -, természetesen, ha a főkérdésben helyesen indulunk el. A kérdés az, vajon a szén, melyet említettem, és amely nem kerülne kokszolásra, mint tudja, vasművekben alkalmas-e, vajon található-e vasérc megfelelő helyeken és könnyen kitermelhető-e, és végül, hogy állunk az eszközökkel, melyekkel a termékeket tűrhetően, olcsón piacra hozhatnék. Nos mindezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni, de annyit tudok, hogy érdemes volna mindezt általánosságban közelebbről is fontolóra venni annak érdekében, hogy néminemű pontossággal megállapíthassuk a teendőket" (21). Fenti vallomás alapján megállapítható, hogy Széchenyi szeme előtt kettős cél lebeg. Fő célnak a szónbányászat kifejlesztését tekinti, mivel a szénnek, mint az ország elsőrendű természeti kincsének a gazdaságba való bekapcsolása a felemelkedés igen fontos eszköze lehet. Másik célja