Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Remport Zoltán: Gróf Széchenyi István és a Duna menti vasmű

a dunai kereskedelem fellendítése, amely kereskedelmi politikájának rendszeresen visszatérő alapgondolata. Mindkét céljának megvalósítására a Duna menti vasgyártást tartaná a legalkalmasabbnak. Megfogalmazza tehát a Duna menti vasgyár létesítésének gondolatát, ez világosan kiderül a levél ezután következő soraiból: „Úgy vélem, kétségtelenül találunk vasércet, ami pedig a telepítés helyét Illeti, egy emelkedőben levő országban a Duna partjain igazán kétlem, hogy bármi előnyösebb lehetne, mint jó vasművek" (22). Széchenyi állásfoglalása egyértelmű, levelének sorai nem hagynak kétséget afelől, hogy a legnagyobb magyar a dunai vasmű felállítására vállalkozott. Soraiból még azt Is megtudjuk, hogy a vasmű-társaság szervezését a levél megírásának időpontjában már folyamatba is tette és készen áll azt tovább folytatni, ha a telepítés műszaki feltételei tisztázódnak és azok kedvező kilátást Ígérnek. „Forgassa meg ezt is elméjében - folytatja levelét - miért azt hiszem, aligha volna csúf érzés megragadni azt a kincset, amely valószínűen Buda és Visegrád hegyeiben nyugszik, hol olyannyira csodáltuk a kilátást. A helyszínt együtt kell megvizsgálnunk etc, etc, és ha Ön úgy hiszi, van esélyünk, hogy időnket és eszközeinket sikerrel használjuk föl, folytatnunk kell a társaság szervezését, és meg kell találnunk a megfelelő személyt etc, hogy döntéshez és megfelelő eredményhez jussunk" (23). Széchenyi a vasmű létesítését alaposan és többrétűén készítette elő. A dorogi szénből már a levél írását megelőzően mintát küldött Angliába, hogy annak használhatóságáról véleményt kérjen. Közben a szervezés feladataira a szerepeket is kiosztotta. Úgy gondolta: Sándor Móric hozza a bányákat, ő gondoskodna a létesítés költségeiről (nyilvánvalóan részvénytársaság szervezésével) ós Clarknak kell a szaktudásról (szakemberek felhajtásáról) gondoskodnia. A vasmű szervezésének a Naplóban is nyomára akadhatunk: 1842 március végén a következő sorok kerülnek bele: „Sándor Móriccal és Zichy J.-vel a híd és a malom. Sándor belép a Csónakdába...és helyesli az eszmétéhogy az én társaságomban vasműt alapítson Bajnán" (24). Bajna Sándor Móric uradalmának a központja volt, annak említése nem feltótlenül jelenti a vasmű kijelölt helyét, inkább csak azt engedi feltételezni, hogy a vasgyártó telepet nem közvetlenül a Duna partjára szánták, csupán a Duna közelébe, az ott elterülő szénmező valamely alkalmas pontjára. Széchenyinek ez a vasműtelepítési terve nem teljesült, nem is teljesülhetett, mivel a remélt vasórctelepet nem találták meg. A budai hegyekben akadnak ugyan vastartalmú kőzetek, azok nem is ritkák, - Széchenyi fel-