Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula–Remport Zoltán: A kabolapolyánai kohász község szabályzata a XIX. század első felében

A község társládája A község a pénzvagyonát a társládában tartotta, amelynek három kulcsa közül egyet a bíró, egyet a legidősebb kézműves, egyet pedig a könyvelő őrzött, a pénz berakása, vagy kivétele csak a három kulcs egyidejű használatával volt lehetséges. A társládának, mint intézménynek, a bevétele elsősorban a község tagjainak a befizetéseiből származott, ugyanis minden tag minden forintja után 1.5 krajcárt tartozott a társládának befizetni, ami azt jelentette, hogy a bérek és juttatások 2,5 %-a került a társládába. Ezenkívül a társládát illette a büntetéspénzek egyharmada és az örökösök nélkül elhunytak tehermentes hagyatéka. A társláda elsősorban a betegek és keresőképtelenek támogatását szolgálta. Ha indokolt volt, a betegnek egy alkalommal 4 Ft segélyt utalt ki, ha valaki saját erejéből nem tudta kifizetni az orvost és az orvosságot, a társláda azt is kifizette. Az öreg kézművesek közül kettőt havi 2 Ft támogatásban részesített, az apátlan-anyátlan árvák után pedig, 10 éves korukig, napi 3 krajcárt utalt ki az árva nevelőjének. Ha egy feleség három 10 évesnél fiatalabb gyerekkel özvegységre jutott, az szinten napi 3 krajcár járandóságot kapott mindaddig, amig három gyereke közül kettő el nem érte a 10 éves kort. Háromnál több özvegyet azonban ilyen segélyben nem lehetett részesíteni, ezért, ha háromnál több volt az igénylő, a bírónak kellett mérlegelni a rászorultsági sorrendet. A bírónak és az esküdteknek, végső soron, minden rászorultról gondoskodniuk kellett. Ha pl. egy kézműves megbetegedett, akinek nem volt olyan hozzátartozója, aki ápolja, annak gondozóját a bírónak kellett kijelölni, a tartós beteg mellé pedig a község tagjait felváltva kellett beosztani. A bírónak kellett megszervezni az elhunytak temetését is. A társláda a tagjainak kölcsönt is folyósíthatott, mégpedig a királyi hivatal írásos engedélye alapján, 12 Ft erejéig és 6 hónapon belüli viszszafizetésóre. Ha valamelyik közösségi tagnak ennél nagyobb kölcsönre volt szüksége, azt a megyei adminisztrációval kellett engedélyeztetnie. Egyébként a társláda bevételeiről és kiadásairól naplót vezetett a hivatal egyik tisztviselője, havi 2 Ft díjazás ellenében. Az ő kötelessége volt az éves zárszámadás összeállítása is. A közösség tagjai a társláda juttatásain kívül rendszeres gabonaellátásban részesültek. Kenyérellátásának biztosításához minden családfő havi egy mérő, egész évre 12 mérő búzát kapott a szigeti kamarai magtárból, amelynek árát a havi fizetés alkalmával kellett folyamatosan törlesztenie. Az így kapott gabonával szigorúan tilos volt kereskedni (7).