Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Kiszely Gyula–Remport Zoltán: A kabolapolyánai kohász község szabályzata a XIX. század első felében

A község életéről A kabolapolyánai cikkelyek (articulusok) áttekintésekor mindenek előtt az tűnik fel, hogy milyen keveset foglalkozik a szabályzat a vas előállításának szakmai vonatkozásaival, az életvitel szempontjából mennyire mellékes kérdésként kezeli azt. A vasgyártó részlegről, amelyet vastelepnek (Eisenhandlung), királyi vasműnek (königliches Eisenwerk), vagy királyi kézműves részlegnek (königliche Manipulation) emleget, csak fegyelmezési és munkaügyi vonatkozásban emlékszik meg. Büntetendőnek mondja a munkából való kimaradást, a munkahelyről való eicsavargást, azonkívül büntetést helyez kilátásba a szerszám, vagy kisebb-nagyobb tolvajlások tekintetében is. Érdekes módon azonban ezt csak a beosztott munkások vonatkozásában hangsúlyozza. A selejt a mester felelőssége, ha selejtet gyárt, azt saját anyagi terhére kell pótolnia. A szabályzat mellékesnek tartja, hogy a gyártásért járó darabbért a mester, saját munkája után maga vágja-e zsebre, vagy segédet vesz maga mellé és a darab után járó bért azzal is megosztja. A szabályzat tehát a vasgyártás technológiai kérdéseit részkérdéseknek tekinti, amelyek a szakemberekre, elsősorban a mesterekre tartoznak és nem szükséges azokat központosán írásos rendeletekbe foglalni. Ilyen álláspontot foglal el az oktatás kérdésében is. Az oktatásnak az a célja, hogy fegyelmezett, istenfélő, írni, olvasni ós számolni tudó egyéneket neveljen, mert az ilyenek biztosítják a közösség működésének alapjait. Ugyanakkor a szakmai ismeretek megszerzése nem igényel központi szabályozást, az a mesterek ítéletére és a tanulók igyekezetére tartozik. Nyilvánvaló tehát, hogy a kiadott szabályzat nem technológiai előírás, hanem a társadalmi együttélés szabályainak és a hatósági előírásoknak a gyűjteménye. Nem tartalmaz gyártási normákat, bérarányokat, függőségi előírásokat, csupán a közösségi együttélés törvényeit sorolja fel. A szabályok között akadnak olyanok, amelyek az adott korban minden más rendeltetésű közösségre is érvényesek lehettek és minden bizonnyal más községek együttélésében is szerepet kaptak. A tűzrendészet) előírásokat, vagy a csendháborítást tiltó rendelkezéseket a jobbágyfalvak, vagy a mezővárosok is betartották, azok nem jelentettek különleges követelményeket (8). A közösség ezektől eltérő jellegét azok a többlet szabályok adták, amelyek az általánosan elismerteken és gyakoroltakon túl jelentek meg a szabályzatban, mint pl. az oktatási, a templomba járási, az egyenruha használati, az illedelmes viselkedési kötelezettségek. Az ilyen többlet követelmények a község nagyobb szervezettségét eredményezték, mint amilyenre a jobbágyfalvak, vagy mezővárosok egyáltalán törekedhettek.