Technikatörténeti szemle 20. (1993)

A MAGYAR TECHNIKATÖRTÉNET-ÍRÁS NAGYJA - Zsámboki László: Kerpely Antal (1837–1907) és a magyar vaskohászattörténeti kutatás

a kincstári ösztöndíjat is élvező hallgatók közé. Az ezt követő hat esztendei vaskohászati üzemi tevékenysége során a Bánság, Erdély és a Felvidék istenhátamögötti gyártelepein, napi mérnöki munkája mellett több Németországban is bevezetett szabadalmat dolgoz ki és a leipzig-i híres Félix Verlag felkérésére évenkénti áttekintést állít össze és jelentet meg a világ vaskohászatának fejlődéséről. 1868-81 között a magyarrá váló selmeci akadémia vaskohászati professzora. Itt írja meg, s adja ki elsőként a magyar tankönyvek sorában Vaskohászattanát (3), s egy évtizedig szerkeszti Pech Antal után az akadémia kiadványaként megjelenő Bányászati és Kohászati Lapokat. 1881-től másfél évtizeden át a pénzügyminisztérium, általa megszervezett kincstári vasgyári osztályának főnökeként a magyarországi vaskohászat meghatározó egyénisége. A már említett félévszázados fellendülési periódusnak, melyben a hazai vastermelés öt-hatszorosára emelkedett, s az ország gazdaságának jelentős tényezőjévé vált, vezéralakja volt, aki fáradhatatlan szervező munkával, a korszerű kincstári vasgyárak telepítésének példájával, szinte kiprovokálta a fólfeudális kötöttségekben vergődő, szezonális meghatározottságú, elmaradt technikájú hazai vaskohászatban a robbanásszerű műszaki fejlesztést és fejlődést. Emellett a hatalmas mérnöki életmű mellett ugyancsak hatalmas szakIrodalmi életműt hagyott az utókorra: alapvető könyvei, az említett lelpzig-l Fortschritte der Eisenhütten-Technik (4) 20 kötete és a Bányászati Kohászati Lapok — jórészt önmaga által írt — 11 évfolyama mellett másfélszáz írása — tanulmányok, útibeszámolók, tudósítások, közgazdasági értekezések — látott napvilágot külföldi és hazai folyóiratokban. E gazdag szakirodalmi termésben azonban tulajdonképpen csak egyetlen egy a történeti munka, az Adatok a vas történetéhez Magyarországon a XIX. század elejéig c. tanulmány, amely először a Magyar Mérnök- ós Építész-Egylet Közlönyé-ben jelent meg 1898-ban, majd egy esztendővel később önállóan is (5). A tanulmány magyarországi vaskohászatra vonatkozó adatait Kerpely minden bizonnyal a Matlekovits Sándor által szerkesztett nagy millenniumi szintézis Vasbányászat és vaskohászat c. fejezete számára gyűjtötte, s közölte annak lábjegyzeteikónt 1898-ban (6). Mielőtt betekintenénk a kis tanulmányba, vessünk egy pillantást a múlt századvég vaskohászat-történetírására. Könnyű dolgunk van: mindössze két kifejezetten idevágó művet, 1857-ből Bidermann-ót (7) ós 1893-ból Edvi Illés Aladárét (8) említhetjük, illetve három olyan — mindmáig alapvető — bányászat-kohászattörtóneti munkát, Wenzel Gusztávét (9) és Mlkulik Józsefét, mindkettőt 1880-ból (10) ós Póch Antalét 1884-87-ből (11), amelyek a vaskohászatra vonatkozó adatokat Is taralmaznak. A nem nagy