Technikatörténeti szemle 19. (1992)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Petzval József pesti évei

volt egy önálló mérnöki szakhivatal megteremtése felé. 1801-től a városi mérnök még a telekhivatalhoz volt beosztva, a harmincas években már önálló hivatal vette át munkáját, feladatai a következők voltak: telekfelmérések, utcák, utak, töltések, csatornák állapotának felügyelete, javaslat karbantartásukra, műszaki munkák irányítása, építészrendőri eljárás, Pest tervszerű városépítészetének finanszírozására szolgáló Szépítési Alap számadásainak felülvizsgálata. 1848 előtt Pesten tizenhárom üyen szakhivatal volt. A városi mérnök hivatalból részt vett a tanács gazdasági bizottságában (6). Petzval mindenben alárendeltje volt Degen Jakabnak, habár feltehetőleg munkáit önállóan végezte, az azonban a már említett szakhivatali fejlődés része volt és nem Petzval különleges képességeié. 1828-tól 1833-ig, azaz egész alkalmazása alatt egyszer sem vett részt a gazdasági bizottság ülésén még helyettesként sem, ugyanúgy a tanácsülésen sem. A mérnöki munkákkal Degent bízták meg, aki azokat megosztotta Petzvallal, de neki kellett róla jelentést tennie és a felelősség is őt terhelte. Petzval neve alatt alig néhány irat maradt fenn, azok is alkalmaztatásával kapcsolatosak, a műszaki jellegűek állásához kapcsolódtak ugyan, de saját elhatározásból és nem megbízásból születtek. Ebből is kiderül, hogy a tehetséges és ambiciózus Petzval számára a pesti mérnöki munka jó kezdetnek számított ugyan, de keUő gyakorlat, a szerény anyagi biztonság megszerzése után nem csoda, hogy más állás után nézett. Időközben öccse is Pestre jött, hogy az Institutum Geometriáimon tanuljon. Müyen munkát végzett Petzval Pesten? Ténykedése valószínűleg az egész városra kiterjedt. A Fővárosi Levéltárban két helyszínrajz található, melyeket ő rajzolt (7). Nem volt teljesen egyéni munka, a tervező — legalábbis a megjegyzések szerint — Degen Jakab volt. A tervek Lipótváros egy részét ábrázolták. Ez a városrész, akárcsak a három legfontosabb külváros: Ferenc-, József- és Terézváros a XVIII. sz.-ban kapta nevét, éppúgy mint bécsi rokonai. A névadás valamivel későbbi, mint az előző három esetében: 1790-ig, U. Lipót koronázásáig az Újváros nevet viselte. Nem számított külvárosnak: a régi Belváros természetes északra tolódásával keletkezett. A Belváros szintjénél mélyebb, több helyen vizenyős terület volt. Feltöltés után új városrész építésére kitűnően alkalmas. 1810 után Pest úri negyede lett. A legelőkelőbb a Nádor utca volt: itt álltak az arisztokraták palotái, a gazdag görög kereskedők — a város korabeli pénzarisztokráciája — is itt éltek. Ez a mai Parlament környéke, ma már Ólipótváros, mivel a Nagykörút vonalán túl a XX. sz. elején kiépülte a hasonlóképpen előkelő Újlipótváros. Petzval korában legmeghatározóbb épülete az Újépület, a tüzérlaktanya volt, a mai televíziós székház helyén. Petzval egyik helyszínrajza a Duna-menti fakereskedők lerakatait ábrázolja, a másik az új utcabeosztás terve volt. Merőleges utcák, sakktáblaszerű házhelyek, csatornázás: a korabeli modern városépítészet szokásos kellékei láthatók rajta. A tervek 1829-30-ban készültek. Bizonyára dolgozott máshol is Petzval, azonban ez a munka meghatározó lett számára: 1833-ban szabatosan kidolgozott önálló tervet terjesztett a pesti tanács elé. Készítésére valószínűleg Degen biztatta. A terv a Rákos-árok szabályozását célozta. Az árkot nevezték Kis-Rákosnak vagy Rákos-csatornának is, a város vizenyős területeinek levezetésére szolgált, flyenek jócskán akadtak az árok mindkét oldalán. Ennek oka az volt, hogy Pest külvárosainak egy része az ősi Duna-ág medrében épült ki. A környezeténél magasabb szintű Belváros területét ez valamikor körbefolyta. Az egykori meder maradványa volt ez az árok, melyet mesterségesen is karban tartottak, hisz egyszerre lehetett csapadék- és szennyvízlevezetőként, régebben itatásra, később már csak öntözésre