Technikatörténeti szemle 19. (1992)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Petzval József pesti évei

használni. Már a XVHJ. sz. közepén északon megszakadt összeköttetése a Dunával. Petzval korában bűzölgő csatornaként folyt keresztül mindegyik külvároson. Folyásiránya a természetes szintsüllyedést követve megegyezett a Dunáéval. Nem tévesztendő össze a vonalárokkal (Linien Graben), melyet 1771-ben húztak meg az akkori pestis idején, mely sokáig a város termékeny és terméketlen területeinek elhatárolását szolgálta, ez a váci országúttól, helyesebben a váci gáttól indulva a mai Szív utca, a Rottenbüler utca, Fiumei út, HaUer utca vonalán haladt (8). A Rákos-ároknak múlt században még négy utcanév is őrizte emlékét: a Terézvárosban a Felsőés Alsóárok, később Árok, majd Rákosárok utca: a mai Csengery utca. A Józsefvárosban a Sár és Csatorna utca: a mai Somogyi Béla és Mária utca. A Ferencvárosban a Rákos utca: a mai Hőgyes Endre utca (9). A nagy árvíz után az Aradi utcától indult, a mai Csengery és Almássy utcák vonalát követve ért ki a mai Dohány utca (Felber Gasse) — Hársfa utca sarkára. Itteni alsó szakasza maradt fenn legtovább: még egy 1863-as térképen is látszik egy árok a Drei Tömmel és a Felber Gasse közt, mely fölött az időközben kiépült Aréna Gasse egy hídon vezetett át (10). Az árkot közben merőlegesen érintette két utca: ezek hídon vezettek át fölötte: a Pacsirtamező (Lerchenfeld Gasse) és a Három Dob (Drei Trommel Gasse). Kétoldalt ezen a részen veteményes kertek övezték: az ún. pacsirtamezei kertek. A mai Dohány utcán a folyásiránynak megfelelő jobb oldalra fordult, az utca jobb oldalán folyt majdnem az Akácfa utca sarkáig. Itt balra fordult, a Felber Gasse hídon vezetett át rajta és a mai Emke telkén keresztülvágva ért ki a Kerepesi útra, ahol szintén híd vezetett át fölötte. A Rókus-kórháztól keletre a mai Somogyi Béla utcára ért ki, ennek kellős közepén folyt az utca teljes szélességének mintegy egynegyedét elfoglalva: az itt kialakult utca minden bizonnyal nem véletlenül kapta a Sár utca (Koth Gasse) nevet. A Kőfaragó és Major (Stadtgut G.) utcák hídon vezettek át rajta a mai Gutenberg térnél. Útját tovább folytatta déli irányba: ekkor itt még nem volt utca, telkeken vágott keresztül. Feltöltése után fölötte keletkezett a mai Mária utca. A közbeeső Tavasz és Stáció utcákon szintén hidak voltak. Az Üllői útra kiérve jobbra fordult: egy darabig az ÜUői út bal oldalán folyt, az út szélességének mintegy negyedét elfoglalta. A Kinizsi és Malom utca között derékszögben elkanyarodott, és az ÜUői út alatt vezető hídon a Kinizsi és Malom utcák közti telken folytatta útját. Ez volt a legalsó szakasza: sebessége igen lelassult, girbegurba vonalvezetéssel folyt körülbelül a mai Hőgyes Endre utca vonalán, keresztezte a Fő utcát — itt is híd vezetett fölötte — majd tovább kanyarogva a mai Boráros térnél torkoUott a Dunába (11). A Rákos-árok torkolatát Degen 1823 körül térképezte fel (12). A figyelem nem véletlenül fordult a csatorna felé. A XVin. sz. közepén még a mai Nagykörút vonala a várostól távol eső terület volt, belső oldalán — a külsőről nem is beszélve — még évtizedek múlva is egy temető, majorok, kertek feküdtek. A városfalakat átlépő városnak, a gyorsan kiépülő külvárosoknak azonban komoly problémát okozott. A gond már más jellegű volt, mint a városfalak esetében: azok a városépítés útjában álltak, a csatorna nem annyira lezárta ezt a területet — Petzval korában ugyan a külvárosok már átlépték vonalát, de még beljebb is jócskán akadt beépítésre alkalmas terület — hanem közegészségügyi, esztétikai és árvízvédelmi szempontból igényelt sürgős rendezést. Petzval terve ennek megoldását célozta. Az elképzelés bizonyos fokig a régi állapot visszaállítására irányult. Az ősi Duna-meder maradványáról mint Rákos-árokról csak 1749 után beszélhetünk. Addig az árok a Nyulak-szigete déli csúcsával szemközt a Dunából indult és folyt a fent leírt vonalon a