Technikatörténeti szemle 19. (1992)

KRÓNIKA - Vámos Éva Katalin: Nők a természettudományok, technika és orvoslás történetében. (Nemzetközi konferencia, Sopron–Bécs, 1992. augusztus 8–13.)

mekek jöjjenek a világra. Ez azonban azt is magával fogja vonni, hogy azokat az anyákat akiknek nem ilyen gyermekük születik „bűnösnek" fogja a társadalom tekinteni, valamint azt is, hogy a fogyatékosokkal szemben még kevésbé leszünk toleránsak. A természettudományok és a technika üyen társadalmi vetületeire időben keü felfigyelni. Dagmar Heyman (Németország) bemutatta, hogyan tükröződnek partiarchális elképzelések a sejtbiológiában már a szóhasználatban is. A természetet, mint csatateret fogják fel a kutatók, ahol egyik sejt legyőzi a másikat. Az előadó szerint a tudományos nyelv megváltoztatása egyedül nem fog a felfogásban változást hozni, de elindíthat egy modernebb szemlélet felé. A harmadik szekció előadásai bemutatták egyes kutatónők szerepét a természettudományok, technika, és orvoslás történetében. Vámos Éva (Magyarország) a Nobel-díjas kémikus Hermáim Staudinger feleségének Magda Staudinger-Voitnak életét és munkásságát ismertette. Tudós párjának kutatótársaként és segítőjeként ő is beírta nevét a makromolekulárís kémia történetébe és saját környezetvédelmi UNESCO tevékenységével jelentős nemzetközi szerepet is betölt (mind a mai napig). Margaret Maurer (Ausztria) MUeva Maric-Einstein szerepét próbálta a relativitás elmélet megalkotásában bizonyítani és nyomonkövetni. A kutatást ebben az esetben nehezíti, hogy a pár különválása után a két család teljesen más módon őrizte meg a közös munka és a házasság emlékét. MUeva Maric jelentős tudományos tevékenysége azonban így is bizonyítható. Sonja Strabanova (Csehszlovákia) Marjory Stephenson angol mikrobiológus nő példáján mutatta be, hogyan válhat egy kiemelkedő tudású és szervezői tehetségű kutatónő saját környezetében elismert vezetővé „főnökké a laboratóriumban". 1945-ben az első két nő között volt akiket a Royal Society tagjaivá választott. Gábrielé Junginger (Németország) Maria von Linden biológusnő példáján mutatta be, müyen küzdelmes volt német területen a nők útja az egyetemre a XXX. sz. legvégén. Mennyire szükséges volt a család és a nőmozgalom támogatása ehhez. Kapronczay Károly és Varga Benedek (Magyarország) Kossuth Zsusza országos főápolónő szerepét mutatta be a magyar honvédség egészségügyi hálózatának megszervezésében az 1948-as Szabadságharc idején. A negyedik szekció előadásai azt elemezték, hogyan reagált a társadalmi környezet nők megjelenésére a tudomány, a technika és a gyógyítás világában. Vida Mária (Magyarország) a ..Füantrópia és a nők a XVI—XIX. században" címmel összefoglalta mindazon kiemelkedő asszonyok munkásságát akik a gyógyítás, az ápolás és a jótékonyság terén Magyarországon működtek az első egyetemet végzett orvosnő megjelenéséig. Berényi Zsuzsa Ágnes (Magyarország) „Nők és a szabadkőművesség" című előadásában rámutatott, hogy vüágszerte a XVTfl. SZ. legvége óta lehetséges volt nőknek is szabadkőműves páholyokhoz csatlakozni, de nem egészen teljes jogú tagként. Léteznek külön női szabadkőműves páholyok is. Halina Lichocka (Lengyelország) „Kémikusnők Lengyelországban múlt és jelen" c. előadásában bemutatta, a múlt századi „Repülő egyetemet" ahonnan Maria Sklodowska-Curie is indult. A thermokémikus A. Dorabialska az első világháború alatt Moszkvában szerezte diplomáját, az első lengyel vegyészmérnök-nő pedig még, nyugdíjasként, oktat. Hrubos Ildikó (Magyarország) elemezte a nők lehetőségeit az értelmiségi pá-