Technikatörténeti szemle 19. (1992)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Petzval József pesti évei

város körül. Utoljára a XVHI. sz. közepén keletkezett Matthey-féle térkép ábrázolta ebben a formájában (13). Ezután azonban fontos munkálatok zajlottak Pest északi határában: a váci országút és a Duna, a Rákos-patak torkolata és a város belterületének akkori északi része közt fekvő szittyós rétet, az ún. vizafogói földeket egy vízmentesítő csatornával szelték keresztül, mely nagyjából a Váci úttal párhuzamosan haladt. A vizafogói csatorna eredetileg a Rákos-patakból indult ki, közvetlenül torkolata fölött, így részben a Rákos vizét is magába fogadta. A későbbi váci gátnál érte el a várost körülfolyó árkot (14). Első térképi ábrázolása a nagyon gyenge minőségű Waczpaur-féle térkép két változata, majd Ballá Antal és a későbbi térképrajzolók is összekötötték az árkot a vizafogói csatornával. A Rákos-patak és a csatorna közti kapcsolat azonban Petzval korára már megszűnt, ezt tervezetében egyértelműen le is írja (15). A váci gát két oldala közt az összeköttetést, de egyben az árvízvédelmet is egy zsüip biztosította (16). A tervezet elkészítésekor még az árok a csatornával összeköttetésben állott, tehát kb. a mai Nyugati-pályaudvar környékétől folyt medrében. Az árvíz után készült térképen azonban már a vizafogói csatornával is megszűnt az árok összeköttetése: az Aradi utca sarkától indulva rajzolták vonalát. Minden bizonnyal árvízvédelmi megfontolások indokolták, hogy az összeköttetést megszüntessék. Petzval visszatért az 1749-es elképzeléshez: a Rákos-patakkal közvetlen összeköttetésbe kívánta hozni az árkot. A Rákos-árkot szerinte egy olyan csatornává kéne átalakítani, mely alkalmas lenne arra, hogy azokról a területekről mellékcsatornákat magába fogadjon, melyek kellő lejtés hiányában nem alkalmasak a Duna felé való földalatti vízelvezetésre. A terv lényege az ároknak egy ilyen főcsatornává alakítása. A legfontosabb követelmény a csatorna öntisztítása, hogy sem a fő-, sem a mellékcsatornákban ne képződhessenek torlaszok. A legfontosabb a szükséges lejtés kialakítása, ami a gyöp lefolyást biztosítaná, csakhogy a legnagyobb elérhető lejtés 100 ölön mindössze 8 hüvelyk. Ha másodpercenként 12 köblábnyi vizet át lehetne rajta ömleszteni, úgy elérhető a megfelelő gyorsaság, ami nagyobb szennyeződések levezetésére is alkalmas. A csatornához a legcélszerűbb és legkifizetődőbb vízforrásnak a Rákos-patakot tartotta. A Kis- és Nagy-Rákost ezért egyszerre akarta szabályozni. A Rákos-pataknak legalsó szakaszán alig volt valami esése. Legalsó szakaszának a Pasgál-malomtól a torkolatig tartó rész számított. A malom helyét ma a zuglói Paskál utca őrzi, hídján vezetett Szentmihály felől az országút szinte nyüegyenesen a Hatvani-kapuhoz. Az új csatorna torkolatát elképzelése szerint nem szabad a legalacsonyabb Duna-szinttel egyvonalba hozni, mert száraz nyarakon könnyen sor kerülhet az eliszaposodásra. A Kis-Rákos vizét itt vissza kellett volna torlasztani, azonban erre még Uyen száraz nyarakon sincs túlságosan nagy szükség. Ha a Rákos-patak vízállása nagy — ilyenkor egész torkolata víz alatt áUt — a szükséges vízmennyiség úgyis biztosítva lenne. A csatorna 2150 öl (4063,5 m) hosszúságban ki lenne téglákkal rakva. Esése mint említettük 100 ölön (189 m) 8 hüvelyk (21 cm). Felső részén, azaz onnantól ahol a várost a Váci úton elérte egészen a Kerepesi útig, nyflt félkör alakú 6 láb (189,6 cm) átmérőjű mederben folyna, az alsó szakaszon — ennek hosszát 920 ölre (1738,8 m) tervezte — fedett, ugyancsak 6 láb átmérőjű kanálissá alakítanák. A terv második része a Rákos-patak szabályozásával foglalkozott. A cél az volt, hogy még a városon kívül se okozhasson ára-