Technikatörténeti szemle 19. (1992)

TANULMÁNYOK - Móra László: Bródy Imre és a kriptonprogram

Az anyag kinetikai elmélete és a vele rokon termodinamika lett az elméleti fizikának az a területe, melyen későbbi sikereit aratta. Ezeket elősegítette a göttingeni egyetemen Max Born professzor tanársegédjeként töltött két év (192122), tanulmányairól és az itteni közös munkáiról a Zeitschrift für Physik-ben számolt be. A későbbi Nobel-díjas M. Born mellett megismerkedett a fizika legújabb eredményeivel, amelyeket azután itthon kamatoztatott. Betegsége miatt ugyanis hazatért és Pfeifer Ignác nyjnűegy. tanár, a Tungsram kutatóintézetének igazgatója meghívására belépett 1923. jún. l-jén a gyár újonnan létesült kutatólaboratóriumába. Itt azt a feladatot kapta, hogy azt kutassa, miként lehet jobb izzólámpát gyártani. A munka kapcsán az elméleti fizikus Bródynak kialakult tehetségének másik oldala, műszaki alkotói érzéke. E képességére már 1924-ben felfigyelt Pfeifer, amidőn Bródynak az izzólámpák hőmérsékletének javítására kidolgozott javaslatát (Die Neudimensionierung der Vacuumlampen) igen jónak találta és magához vette a következő megjegyzéssel: „Von Herrn dr. Bródy habe ich nur diesen Bericht erhalten. Pfeifer". A kutatók jelentéseiket, levelezésüket németül írták a Tungsramban, csak a 30-as évek közepén tértek át magyarra (3). Pfeifer látva irodalmi tájékozottságát megbízta Bródyt a kutatóintézeti könyvtár felügyeletével és a megrendelt 70 külföldi folyóirat szakcikkeinek referálásával. A könyvtárat a kutatók meüett a gyár mérnökei, szakmunkások is felkeresték, részükre Bródy tájékoztató információs feladatot végzett. A róla írt ismertetésben e ténykedéséről sem esett szó, és azt sem említik, hogy Benedek Marcell szerkesztésében 1927-ben megjelent Irodalmi Lexikon-ban Bródy ismertette a nagy magyar fizikusok — Eötvös, Hevesy, Jedlik, Kármán, Zemplén Győző és mások — életrajzát. Tevőlegesen részt vett a Magyar Kémikusok Egyesülete és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület életében; előadásokat tartott, közreműködött az egyes szakbizottságokban, így pl. a villamoslámpák szabványainak elkészítésében. Az egyetemekkel is kapcsolatot tartott: a híres Ortvay-kollokviumokon például 1929-ben a kvantummechanikáról rendezeti sorozatban Wigner Jenő, Teller Ede, Neumann János, Schay Géza társaságában Bródy Imre is előadást tartott a „Fémek elektronelmélete" címmel. A műegyetem fizikusaival pedig közösen végezték az NO-molekula vizsgálatát, melyet Pogány Béla professzor az MTA DX osztályán 1931. jan. 12-én bemutatott. A kriptonlámpa feltalálása 1929-ben kezdte el azokat a kísérleteket, melyek a kripton töltésű izzólámpák feltalálásához, majd a lámpákhoz szükséges kriptongáz előállításához vezettek. E munkák összességét nevezték a Tungsramban kriptonprogramnak, melynek motorja, kulcsembere kezdettől fogva egészen élete végéig Bródy volt. A kriptonlámpakutatásokról több közleményt írtak, köztük a leghitelesebben maga Bródy adta elő és foglalta össze a munka lényegét az Elektrotechnika c. folyóirat 1937. évfolyamában (4). Elméleti úton jutott arra a felfedezésre, hogy kriptongáz az eddig töltőgázként használt argonhoz képest kb. 10-20% hatásfok javulást eredményez, anélkül, hogy a lámpa élettartama megrövidülne. Ez utóbbit ugyanis korlátozza az izzószál párolgása, ennek a folyamatnak pedig fontos része az ún. termikus diffúzió. Bródy ehhez kitartó irodalmi forráskutatással rábukkant Chapman 1917-ben al-