Technikatörténeti szemle 19. (1992)

TANULMÁNYOK - Móra László: Bródy Imre és a kriptonprogram

kotott tételére, mely a folyadékokra ismeretes Ludwig-Soret jelenséget, a termikus diffúziót a gázokra is általánosítja. Ha az izzószálból kilépő nagy atomsúlyú volfrám kis atomsúlyú argon-nitrogén keverékbe jut, akkor a nagy hőmérsékletváltás következtében nagyon gyorsan mozog a bura hidegebb fala felé. Ha a töltőgáz atomsúlya is nagy, a folyamat fékeződik. Mivel a kripton atomsúlya (84) jobban megközelíti a volfrámét (183), mint az argon (40) és a nitrogén (18), így kripton töltéssel a lámpa élettartama is meghosszabbodik, ezáltal jobb hatásfokot biztosít. Az eljárást leíró szabadalmat 1930. aug. 11-én nyújtották be Gáztöltésű fémszálas elektromos izzólámpa címmel, és a 103551. sz. szabadalmi leírást 1931. nov. 16-án adta ki a szabadalmi bíróság. A szabadalmi leíráson a találmány tulajdonosa az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt, mert az érvényes gyakorlat az volt, hogy a kutatókkal kötött szerződés értelmében a gyár valamennyi munkatársának találmányát saját tulajdonának tekintette. Az eredeti kutatási jelentések és publikációk alapján azonban kétségtelen, hogy az e tárgyban 1931 és 1937 között megjelent szabadalmak Bródy Imrétől származnak. Természetesen másokkal együtt dolgozott, mint ahogyan írta: ,A kríptonlámpa kidolgozása sokkal nagyobb munka volt, minthogy azt egy ember elvégezhette volna". A kutatólaborban ugyanis már a 30-as években bevezették az angolszász országok kutatási módszereit, az ötletek kötetlen megbeszélését (brainstorming-ötletvihar) vagy a csoportos (team-work) kutatást. A kriptonprogramot is így végezték: a lámpakísérleteket Bródy Theisz Emillel, a levegő kriptontartalmának meghatározását Bródy és Körösy Ferenc végezte, a kriptongáz előállításának eljárását pedig Polányi Mihály manchesteri egyetemi tanárral, — aki a Tungsramban szakértőként működött — oldotta meg. És természetesen a kriptonprogram feltételeit megteremtő, az anyagi eszközöket biztosító, és a külföldi tárgyalásokat lebonyolító Pfeifer Ignác is kivette részét a munkából. A kriptongáz előállítása Kriptont először William Ramsay-nek sikerült előállítani 1898-ban a cseppfolyós levegő bepárolása és a maradékgáz ledesztillálásával. Az így nyert maradékgázból frakcionált desztüláció segítségével a legnehezebben párolgó részeket (kripton -153°, xenon -170°) elkülönítette. Mivel azonban ezeknek a magas hőfokon párolgó gázoknak már a cseppfolyós levegő hőmérsékletén (-190°) elég magas gőznyomásuk van, ezért a cseppfolyós levegő elpárologtatásával nagy_kriptonés xenonveszteségek álltak elő. Emiatt Ramsay a levegőben csupán 5.10 6 kripton 6.10 xenon térfogat százalékot talált, amely sokkal kevesebb, mint amit a Tungsramban végzett vizsgálatok eredményeztek Bródy Imre és Kőrösy Ferenc ugyanis nem a Ramsay által kitaposott úton, hanem a színképelemzés módszerével végeztek vizsgálatokat és megállapították, hogy a levegőben 1.5.10"

6 térfogatrész kripton és 7.10"

8 térfogatrész xenon van. Vagyis kb. 26-szor több kripton és 12-szer több xenon van a levegőben, mint ahogy azt Ramsay feltételezte. (Sir W.Ramsay-t 1904-ben az MTA is t. tagjának választotta és nemesgázok felfedezéséért kémiai Nobel-díjat kapott.) A Ramsay módszere alapján rossz hatásfokkal előállítható kripton és xenonkeverék (1 lit.) ára 1933 márciusában még 25-32 ezer RM között változott. A kripton iránti növekvő szükséglet azonban arra ösztönözte a kutatókat, hogy