Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

KÖNYVISMERTETÉS - Horváth Árpád: Mezei István: Mozdonyok

zonnyal gazdasági megfontolások tették kétségessé. Magyar szerzőtől származó hasonló könyvek megjelentése ugyancsak a kultúrmisszió folytatását jelzi, amilyen Mezei István Mozdonyok című szép könyve is. Azóta, hogy Stephenson Rocketjével a vasútforgalom megindult, azaz másfél évszázada minden serdülő fiúgyerek mozdonyvezető akart lenni (e sorok hója sem volt kivétel). Valójában egy palacktöltő, vagy címkéző gép sohasem lelkesített úgy, mint a gőzt-füstöt fúvó gőzmozdony, ami a XIX. század leglátványosabb műszaki alkotása volt. Vasutakon a gőzkorszak évtizedünkben ér véget, a felnövő új nemzedéket már csak a vasútállomásokon skanzenszerűen kiállított kiglancolt lokomotívok emlékeztetik a vasút nagy korszakára. Mezei István könyve is a mozdonyimádat jegyében készült, kitűnő ülusztrációi tanulságosak, hangulatosak, szépek. Rögtön a könyv elején egymás mehett találjuk az első amerikai és egy francia villamos-mozdony ábrázolását, ez utóbbi 1955-ben 331 km/óra sebességet ért el. A gőzmozdony szerkezetét mutató képek figyelmeztetnek arra, mennyi lelemény, műszaki tudás és tapasztalat halmozódott fel a gőzmozdonyban. Cugnot, Trevithick, Brunton nehézkes mozdonyai után megjelentek Stephenson korszakindító konstrukciói. Közérthető rajz mutatja Giffard gőzsugárszivattyújának szerkezetét. Érdekességként szívesen látnánk a könyvben annak a mozdonymodehnek a képét, ami a Közlekedési Múzeumunkban van és lendkerekes, egyhengeres gőzgép hajtja a dugattyús tápszivattyút. Sokáig a Déli pályaudvar várócsarnokában volt kiállítva. Szép ülusztrációi között az olvasó örömmel fedezi fel a kiselejtezett, szétvert, 222. sorszámú négyhengeres, az utolsó alacsony építésű kazánnal gyártott mozdony képét csakúgy, mint a 301. sorozatú, négyhengeres lokomotív fényképét. A mozdony óriási hengeröntvényét nemrégiben találták meg egy ócskavastelepen. A fiumei vonalra épített 601. sorozatú mozdony a saját korában Európa legerősebb mozdonya volt, Törökországba is szállítottak belőle. Kuriozitás az amerikai Erié vasút részére gyártott 3 gépes Maüet-rendszerű óriásmozdony (1-D-DD-l tengelyehendezéssel). Három üyen mozdony készült, szén és ércszállító szerelvények tolására használták őket. Idekívánkozott volna a Henschel és még néhány gyár gőzmotoros mozdonyának képe. Ezek voltak talán a gőzmozdonyok utolsó mohikánjai. A Henschel mozdonyt (8 hengeres) Amerikába vitték a háború végén és ott nyomaveszett. A gőzmozdony jövője és a jövő gőzmozdonya c. fejezet arra enged következtetni, hogy a gőzmozdonyépítés terén még nem mondták ki az utolsó szót. Lehet, hogy a kondenzátoros gép megjelenésével — amiről már a 20-as évek elején lemondtak — újjászületik a gőzmozdony. Talán még a gőzturbina is szóba jöhet, amiről ugyan már szintén 60 évvel ezelőtt lemondtak. A dízelek c. fejezet korunk nemvillamosított vonalainak korszerű — bár kevésbé látványos — mozdonyait mutatja be. A vülamosmozdonyok kevésbé romantikus és nosztalgikus korát ugyancsak kitűnően megírt fejezet tárgyalja. Érdekes lehetett volna egy fejzet az I. és n. világháború páncélvonat mozdonyairól. A technikai kuriozitások hint érdeklődők szívesen olvastak volna fejezetet a légnyomatú kábel és más különleges vasutakról. New York gránittalajába vágott alagútban 1875-ben légnyomatú vasút működött. Egy szerelvényét nemrég találták meg.