Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Asztalos Péter: Az aszinkron motor feltalálása

A kétkalickás forgórészű motort Boucherot találta fel 1898-ban. E legismertebb áramkiszorításos forgórészfajta elméletének kidolgozásában és ipari alkalmazásában Lamme, Steinmetz, ül. a Westinghouse, a General Electric és az AEG gyárak szereztek további érdemeket. Németországban az 1891-i lauffen-frankfurti kísérlet, Amerikában 1892ben a chicagói kiállítás és 1895-ben a Niagara erőmű sikerei jelezték az erősáramú elektrotechnika új korszakának kezdetét. Megállapítható azonban, hogy az indukciós motorok jelenleg megszokott formájának inkább Dobrowolsky és Brown prototípusai feleltek meg, mint Tesla és Scott „ősmotorjai": az amerikai kezdetnek az európai folytatás adott igazán nagy lökést. Bár a magyar ipar csak néhány éves késéssel kapcsolódott be ebbe a fejlődésbe, nem lenne teljes megemlékezésünk néhány hazai vonatkozás felelevenítése nélkül. Magyarországon az indukciós motorok gyártását a Ganzgyárban Kandó Kálmán honosította meg és az ő nevéhez fűződik a háromfázisú rendszer magyarországi bevezetése is. Zipernowsky ugyanis 1893ban megvált a gyártól és Bláthy eleinte nem ismerte fel a háromfázisú rendszer jelentőségét. 1891/93-ban ugyan végeztek a Ganz-gyárban is kísérleteket kétfázisú Tesla-motorokkal, de eddig az időig a gyárnak csak egyenáramú gyártmányai, valamint egyfázisú generátorai, transzformátorai és motortípusai voltak Kandó 1894 őszén jött haza Franciaországból, ahol olyan gyárban dolgozott egy évig, amelyik abban az időben rendezkedett be indukciós motorok gyártására. Az első kísérleti indukciós motor gyártási adatait még ebben az évben kiadták és tüneményesen rövid idő alatt kifejlesztették az első, „F"jelű, csapágypajzsos, Grammé-gyűrűs állórészű motorsorozatot; az „F" jelzés a forgóáramra utalt. Westinghouse motorsorozata 1894-ben, a Ganz-gyáré rá alig egy évre, 1895-ben került piacra. 12. ,JF"-jelű Ganz-motor szétszerelve