Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Pető György: Vázlatos kép a magyar villamosítás kezdeti két évtizedéről, ezen belül az úttörő jellegű Heves megyei fejlődésről

nek körülményeit és főbb műszaki jellemzőit. Ezzel némi betekintést nyerhetünk a korabeli gazdasági-társadalmi viszonyokba is, amelyek minden bizonynyal más településeken is többé-kevésbé hasonló módon előmozdították vagy hátráltatták az új technika alkalmazását. a/ Az egri központi villanytelep Egerben az 1890-es évek elején a város közvilágítására 250 db petróleumlámpa szolgált. A város vezetősége 1891 elején kezdett el foglalkozni a világítás fejlesztésének tervével annak hatására, hogy gázvilágításra vonatkozó két ajánlat is érkezett a városhoz. Ugyanezen év márciusában a Ganz és Társa cég villamos közvilágítás tárgyában küldött ajánlatot néhány városi képviselő kezdeményezésére, akiket az Eger című helyi lap így jellemzett: „néhány derék, reális és elmés városi polgár a villamosítás mellett agitál". A villanyvilágításnak a gázvilágításhoz viszonyítva lényegesen nagyobb várható költsége miatt több, mint egy évig érdemi előrehaladás nem történt az ügyben, bár a városi képviselőtestület egy ún. közvilágítási bizottságot bízott meg a polgármester vezetésével a tárgyalások folytatására és javaslattételre. A bizottsági és képviselőtestületi üléseken hosszas viták folytak a két világítás előnyeiről és hátrányairól. Ehhez az adatokat egyrészt a budapesti gázvilágításról és az abban az időben ott is vitatott elektromos világítás terveiből, másrészt az országban első temesvári világítás tapasztalataiból szerezték. Végül is a döntést az segítette elő, hogy a Ganz gyár 1892-ben módosította ajánlatát kedvezőbb feltételekkel. Ennek alapján készült a szerződéstervezet, ezt némi módosítással a képviselőtestület elfogadta, majd 1893 áprilisában a szokásos ügyrend szerint a megye törvényhatósági bizottsága jóváhagyta. Az év végére még annyi változás történt, hogy a Ganz gyár kérésére a szerződést átruházták a gyár kezdeményezésére alakult Magyar Villamossági Részvénytársulatra, de ettől függetlenül jórészt a Ganz cég készítette a telep berendezéseit és a Villamossági Rt viselte a létesítés költségeit. Az építési munkák 1894 februárjában kezdődtek meg, júliusban már a gépi berendezések szerelését is megkezdték. Az üzemi próbát némi késéssel október 30-án tartották meg. „A villamos telep üzemmegnyitása" hivatalosan 1894. november 3-án történt meg ünnepélyes keretek között (5; 6). A szenzációs eseményről így adott hírt a korabeli helyi újság: „Az esti órákban valóságos népvándorlás volt a városban, hogy a régóta várt villanyvilágításban gyönyörködjenek. A város közönsége általános tetszéssel fogadta a villanyvilágítást. Különösen az ívlámpák körül volt nagy a sokadalom" (7). Az áramfejlesztő telep, amely a létesítő vállalat tulajdona volt, három egymáshoz csatlakozó részből álló épületben nyert elhelyezést. Az egyemeletes lakóházszerű részben voltak az irodák, egy mérőszoba, raktárak, javítóműhely, valamint az üzemvezető, a főgépész és az elektrotechnikus lakása. A második rész a gépház, ebben 3 gépcsoport részére volt hely, az üzembehelyezéskor 2 gépcsoport volt beállítva, a harmadik helye bővítésre szolgált. Egy gépcsoport három egységből állt; gőzgép, váltakozó áramú „dinamó" és „mágnesező dinamó". Újdonságnak számított, hogy a gőzgép közvetlen tengelykapcsolatban volt a generátorral, ezt a viszonylag nagy fordulatszám tette lehetővé, mert egyébként gyorsító szíjáttételes meghajtást alkalmaztak a lassú járatú gőzgépeknél. A gépházban még a kapcsolótábla és a feszültség állandó értéken tartására szolgáló ellenállások voltak elhelyezve.