Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)
TANULMÁNYOK - Várhidy Imre: Adatok a hazai bugonya és kukorica betakarítás gépesítésének történetéhez a XIX. század második felében a statisztika és a számok tükrében
rát kapával is. A kukoricaszárat a vágás után kúpozták. Így írt erről könyvében Stephens Henry: „A levagdalt szárat, mihelyt a csöveket betakarítottuk, azonnal kisebbszerű kévékbe köttetjük s tízenkint szembe és heggyel egymáshoz felállingatjuk, hogy jól megszáradjanak" (15). A kúpokba rakott kukoricaszárakat a száradás után szekereken hordták be a gazdák udvarába, s ezután kezdték el a kukoricaszár felhasználását takarmánynak, vagy tüzelőnek. A századfordulóra a kukorica learatott területe és termése egyik esztendőben növekedett, a másik esztendőben pedig csökkent. A táblázat adatai a learatott kukorioa területét és termésmennyiségének változását mutatják a századfordulóról (16). Év A szemeskukorica Év learatott területe (ha) termény Év learatott területe (ha) mennyisége (q) értéke 1000 korona 1898 2 114 388 32 356 562 268 189 1899 2 128 911 29 460 642 258 965 1900 2 217 341 32 426 221 298 476 1901 2 198 515 32 358 299 290 842 1902 2 165 873 26 555 888 273 298 1903 2 267 567 34 482 437 340 844 A kukorica termésátlaga évről-évre így változott: 1898 15,3 q/ha 1899 13,8 q/ha 1900 14,6 q/ha 1901 14,7 q/ha 1902 12,3 q/ha 1903 15,2 q/ha A termésátlagok ingadozása és a magas napszámbérek egyaránt a kukorica és kukoricaszár gépi betakarítását szorgalmazták. A hazai kukorica termésmennyiséget érdemes összehasonlítani a világ legnagyobb kukoricatermelő államának, az Amerikai Egyesült Államok termelési adataival. A századfordulón a Gazdasági Lapokban így írtak az USA kukoricatermeléséről:
