Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)
TANULMÁNYOK - Várhidy Imre: Adatok a hazai bugonya és kukorica betakarítás gépesítésének történetéhez a XIX. század második felében a statisztika és a számok tükrében
„Évenkint 2000 milliárd bushelt halad meg már az Egyesült Államok kukoricza termése. Vagyis ez circa 350 millió métermázsa szemes tengerinek felel meg." (17) Az Amerikai Egyesült Államok kukoricatermése a századfordulóra több, mint tízszerese volt a magyar kukoricatermelésuek. Sőt ezen túlmenően Amerikában a legnagyobb, legtömöttebb, legtápértékesebb, valamint a legkorábban érő és legtöbbet termő kukorioacső tulajdonos; 1000 dollárral jutalmazták, amely 5000 magyar koronát ért (18). Az amerikai kukoricatermelés gépesítésének tapasztalait a magyar mezőgazdaság a századfordulótól hasznosította. Ezért a magyar kukorica betakarításának gépesítési színvonalát a századfordulón a cséplés, valamint a betakarító és fosztógépek jó, illetve kevésbé jó gépi munkája mutatja. A kukoricabetakarítás gépeinek értékelésekor a gépekkel készített és felaprózott kukorioaszárra, mint takarmánynövényre hasznos ismereteket szerezhetünk. A kukoricacséplésnek hazai próbálkozásait, valamint az Amerikai Egyesült Államokból vásárolt korszerű kukoricabetakarító és szárvágó gépek számát az egyszerű kivitelben gyártott magyar gépek továbo növelték és ezekből a gépekből a legkülönbözőbb típusokat alkalmazták mezőgazdaságunkban. A kukorica termésének cséplése, valamint a. kukorica termés és száraratás gépesítésének alakulása hazánkban A századforduló előtt a gépi kukt ricaaratás munkafolyamataiból a gazdálkodók először a kukorica cséplésével kísérleteztek. A gazdasági írók közül Fehér Zoltán cikke közreadásával, a földbirtokosok közül pedig Merza Márton és Wiesel Zsigmond ispán a gyakorlatban próbálkozott a kukorica gépi cséplésével. Mindketten úttörő munkát végeztek a csőtörés, csőfosztás és morzsolás munkájának a gépesítésére és a hagyományos munkák költségeinek csökkentésére. Fehér Zoltán így írt a kukoricacséplésről a Mezőgazdasági Szemle 1889. évi szeptemberi számában: „Ha a cséplőgép dobjától a kosarat lehetőleg visszahúzzuk s a lóbabcséplésnél alkalmazott rostákat tesszük a gépbe, akkor a gőzcséplőgéppel épp úgy csépelhetjük a tengerit is, mint akár a gabonaneműeket, s ezáltal a tengeritermelés tetemesen olcsóbbá válik. Mert a tengerit szárastól vághatjuk le, — persze ez olcsóbb, mint a törést és hántást s utánna még egy tengeriszáraratást is fizetni. A behordás könnyebb, mintha külön szállítanék a csövet és külön a szart, de fő az, hogy olcsóbb a cséplés a morzsolásnál." (19) A szerző e cikkének megjelenése előtt 1887-ben és 1888-ban már két ismeretlen nevű nagy uradalom megpróbálta cséplőgéppel csépelni a kukoricát. Fehér Zoltán cikkében közölt módon Merza Márton a következőképpen végezte el a kukorica cséplését: A csorvási gazdálkodó 1100 D-öles holdnak a fele termését szárastól behordatta s boglyákba rakatta, azzal, hogy az egyiket február, a másikat pedig áprilisban fogja elcsépelni. A gazdálkodó a két boglyánál különös figyelemmel kísérte a két különböző időpontban betakarított csövekből nyert szemek raktározhatóságát és piacképességét. Az első boglya értékelése az időjárás és a vadkár miatt nem sikerült. A másik boglya cséplését április 26-án kezdte el a gazdálkodó. Ennél a boglyánál Merza úgy a szemet, mint a szárat kifogástalanul száraz állapotúnak találta. A szemek egészségesek és raktározhatóak voltak, de a tetemes mennyiségben összetörött kukoricaszemek miatt alkalmatlanok voltak a kereskedelemben.