Technikatörténeti szemle 17. (1988-89)

TANULMÁNYOK - Várhidy Imre: Adatok a hazai bugonya és kukorica betakarítás gépesítésének történetéhez a XIX. század második felében a statisztika és a számok tükrében

A hagyományos és a gépi burgonyabetakarítás A burgonya kiszedését gyakran zavarta a kedvezőtlen időjárás, valamint a burgonya betakarításával azonos időben végzett más őszi mezőgazdasági munka is. A burgonya kiszedése sokszor késett, s a burgonya az esőtől sáros földben elrohadt. A betakarítógép hiányán és a munkaerő pótlásán úgy segítettek, hogy kézi szedést alkalmaztak, s a gumókat a férfiak kapával szedték ki a talajból, majd a gumókat az asszonyok és gyerekek választották szét a földtől. Ezután az asszonyok és gyerekek kosarakba gyűjtötték a termést. A század közepén még a kézi kiszedést kedvelték jobban. A gazdáknak a burgonyabetakarító gépektől való idegenkedését az okozta, hogy a gépek kezelése, karbantartása sok időt igényelt. Ehhez hozzájárult, hogy a gépek á burgonyaszártól gyakran eltömődtek. A nagybirtokon volt már néhány burgonyakiszántó eke, de ezek a helytelen szerkesztés és kezelés miatt sok gumót hagytak vissza a földben. Később ezen is segítettek, mégpedig úgy, hogy a burgonya kiszántása után a földet megfogasolták. A felszínre kerülő burgonyát ezután a művelet után fel kellett szedni. Az ismételt felszedés sok időt, fáradtságot és munkaerőt igényelt. Kifogástalanul működő gép gazdaságosabb lett volna a kézi szedésnél, mert a számítások szerint egy magyar hold kapával történő felszedéséhez 20—25 munkás kellett, viszont ugyanezen területű burgonya ekekiszántásához 10—12 munkás munkájára volt szükség. A századfordulón egyre jobban előtérbe került a burgonyabetakarítás gépesítése. Erre vonatkozóan számításokat is végeztek. Balogh Sándor a Köztelekben írt cikkében egy kapásra egy szedőt számított, úgy, hogy ötven napszámost vett egy napra számítása alapjául. A szerző szerint minden napszámos 60 krajcár munkabért kapott. Így a kézi betakarítás összesített munkabérigénye 30 Frt volt. Ezt az összeget összehasonlította a gépi betakarításnál alkalmazott munkaerő gépelhasználódás és javítások költségével, amelyet együttesen 7 Frt-ban jelölt meg. Az összehasonlítás céljára alapul vett gép Clayton és Shuttleworth gyártmányú volt, amelynek kezelése és kiszolgálása véleménye szerint négy munkást igényelt. A számítások eltérő eredményeiből arra lehet következtetni, hogy ezek nem gyakorlati, hanem csupán elméleti jellegű számítások voltak (2). A gyakorlatban elterjeszthető és jól működő burgonyabetakarító gép hiánya nagyon éreztette hatását a mezőgazdaságban. Így írt erről a „Gyakorlati Mezőgazda": Semmiféle burgonyagéppel se sikerült azonban mindez ideig a burgonyát oly módon a felületre hozni, hogy a felszedő munkás valamennyit megláthassa. A burgonyakiszedő gépek munkájának minősége és mennyisége nagy mértékben függ a helyi viszonyoktól, ezért nem csodálkozhatni, hogy a burgonyaszedő gépekről a vélemények oly igen eltérők." (3) Eredményes és eredménytelen próbálkozások és kísérletek burgonya kiszedő és betakarítógépek szerkesztésére A gumók kiszedésére a régi irodalmi feljegyzések szerint kezdetben csak ásót, vagy kapát használtak. Ezeket a kezdetleges szedési módokat követte a töltögető ekék alkalmazása. Ez utóbbi kezdetleges megoldás volt, mivel a gumókat és a földet vegyesen terítette a földre, s a termés különválasztása viliázást, vagy boronálást is igényelt. 1845-ben az angol Lawsonnak Elginben sike-